Sok apró és nagyobb jó, szép, kedves, mosolyra fakasztó, vicces, érdekes (...) dolog akad a mindennapjaimban és néhány múló bosszúság, szomorkás esemény, de igyekszem a jókra koncentrálni. Mert minden mulandó és minden változik, mégis azt tapasztalom, hogy a jó dolgok vannak túlsúlyban és amilyen én vagyok, az köszön vissza.
Csütörtök reggeli kép az első. Munkára várva. Szeretek kicsit előbb menni és ezen a padon ücsörögve csak úgy lenni, figyelni a csendes sétálóutcát, a már ekkor is erősen tűző, a lombon átszűrődő napsugarakat, ezeket a roppant érdekes, lapos, fátyolos fényeket, az ébredő színeket.
Pénteki latte. Nem is oly rég volt, amikor örömujjongással
számoltam be róla, hogy sikerült tejhabot készítenem. Azóta szinte napi szinten rengeteg tejhabos dolgot készítek, a gyakorlat pedig tényleg előbb-utóbb mesterré tesz- no engem még nem a tejhabosítás területén, viszont már sikerül egészen mutatós dolgokat is készítenem. Nekem nagyon tetszik ez a ma délelőtti ízesített lattém (ismerősnek készült, már egy ideje az asztalán állt, amikor fotóztam, a hab a tetején ezért nem olyan szép már). A tegnapi melange még szebb volt, de arról nem készült fotó, no majd legközelebb.
(update 2016.08.22.)
Ami nem múlik el, az a rengeteg kisebb-nagyobb pozitívum, ami egy-egy munkanapon történik. Ahogy a morcos vendégből mosolygós lesz, a sok nevetés, a jókedv, a kedves szavak, a csodazöld mentalevél, a narancsszelet illata, az elégedettség, az a sok "köszönöm", a kisfiú büszke arca, akit elengedtek egyedül egy limonádéra- ő rendelhette, ő fizethette, a sok ismerős, akivel összefutok...
Holnap szabadnap. És állítólag tíz fokkal hűvösebb lesz.
