Egy éve...

Tavaly október 14. volt a műtét előtti utolsó nap. Több mint egy éve folyamatosan görcsöltem, túl voltam egy hormonterápián, több kiló fájdalomcsillapítón, görcsoldón. Egy éve ilyenkor már 9 hónapja salátán éltem, a műtét előtti diétán is túl voltam és a Picoprep kihajtotta belőlem az élet utolsó szikráját is. Emlékszem: teljes nyugalomban tettem meg mindent, amit előírtak, és ebben a totális nyugalomban vártam a másnapi műtétet. Mint a Messiást. Tudtam, hogy minden rendben lesz, tudtam, hogy a legjobb kezekben vagyok, tudtam, hogy sikerülnie kell. Nem gondoltam az utána következő időkre. Tisztában voltam vele, hogy lesznek fájdalmaim, hogy időbe fog telni a felépülés, de tavaly ilyenkor csak a mostban éltem, tettem a dolgom szépen, lassan, percről percre, egymás után.

Az endometriózis -egyelőre- gyógyíthatatlan betegség. Sokaknak több műtét után is kiújul. Egy éve szentül hittem, hogy én kivétel leszek. Mert három évtizedes szenvedés után megérdemlem.

Kb két hete kezdett el tompán fájni a hasam. Azóta is kitart. 20-án kontroll. Nem könnyű erre koncentrálnom, de azt akarom hallani a professzortól, hogy all clear. 

Felemeltem...

Nálam sokkal-sokkal okosabb ember is réges-régen megfogalmazta, amit én is gondolok:

"Ma nálunk minden 6 éves gyermekkel az történik, ami szokott történni minden apagyilkossal, hogy elítélik 12 év szabadságvesztésre és szigorított kényszermunkára. Az iskolában a gyermeki lélek minden erénye, a pajkosság, a vidámság, az elevenség bűn. A gyermeki lélek tudásra való szomját magolással és fenyegetéssel, élettelen tanítással elégítik ki. És mikor 12 év után ilyen előkészítéssel a serdülő ifjút hozzánk küldik az egyetemre, mi az után tanítjuk, tanítjuk és tanítjuk őket. És amikor az után további 5 év alatt végleg megfosztottuk őket a szabad cselekvés és gondolkodás minden képességétől, akkor hirtelenül kilökjük őket az életbe, és még a végén azon csodálkozunk, hogy ott nem tudnak a saját lábukon megállni, és hogy ez a szegény ország nem tud a maga nyomorúságából kivergődni.
Hogy csak az lehet igazán ember, aki igazán gyermek is tudott lenni, régi igazság. Hogy csak az egészséges ember lehet igazán hasznos tagja a tásadalomnak, ahhoz kétség nem fér. Mi nem embereket nevelünk, hanem a tudálékosság mázával megkent féltudósokat, akik a közéletre alkalmatlanok és a tudományhoz nem értenek.
Hogy az iskola mit ad a mi elvett drága kincseinkért, a kivert érdeklődésért, a megcsonkított egészségért, az elnyomott szabadságért és önállóságért, azt nekem, sok érdeklődésem ellenére sem sikerült kinyomoznom."

Szent-Györgyi Albert

Azzal, hogy -habár sok éve szinte undorodva az egésztől- a közoktatásban dolgozom, magam is fenntartom a katasztrofális rendszert. Pedig benne lenni mindennapos gyomorgörcs, síráshatár. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy ma máson sem járt az agyam, mint hogy nem támogatom tovább munkavállalói részvételemmel ezt a beteg és betegítő szisztémát. Beteg a táradalom, betegek az emberek, a gyerekek nagy része is, és nem csoda, ha nekem is mindig van bajom. Nem ragozom. Az egyik lábam már felemeltem a lépéshez.

Tökmagkrém

Nem mintha számítana a számítás, hiszen naponta mennek felfelé az árak, mégis kiszámoltam, mennyibe kerül egy tökmagos reggelim. Azaz tökmagkrém pirítóssal. Ha a paradicsomot nem számolom (azt csak akkor eszem hozzá, ha kapok, vagy ha akciósan hozzájutok), akkor 214 Ft. Ráadásul imádom, ebédig legtöbbször kitart, gyors, könnyen szállítható.

A tökmagkrém egyszerű: tescós 20 dekásat szoktam venni, ebből 2 csomagot veszek, 2 részletben megpirítom egy serpenyőben. Várok kicsit, hogy ne legyen forró. A kis konyhai chopperemben addig aprítom, amíg már összeáll az edény szélén. És ez a titka. Utána sózom és chopperelem át, majd olívaolajat adok hozzá (annyit, hogy még épp hogy vigye a chopper, ha kell, inkább adok hozzá még). Ha kezdi könnyen vinni a gép, akkor már kész is. Most (is) 2 dobozba tettem, az egyik marad itthon, a másik a munkahelyre kerül (így csak a kenyeret és -ha van- a paradicsomot kell vinni hozzá. És konkrétan 2 hétre kész a reggelim. (Nem, nem romlik meg. Nem, nem unom meg.)