Amikor életemben először vezettem Budapesten, M. mitfahrerkedett. 60-as tábla volt, de mindenki 70-nel vagy gyorsabban közlekedett. M. azt mondta: "Vedd fel a forgalom ritmusát!".
Habár a gyermekkorom -szerintem- egy teljesn mása, a maihoz képest sokkal nyugodtabb világban telt, igazából néhány éve érzem azt, hogy a tempó megváltozott. Nemhogy felgyorsult, hanem iszonyatosan pörgős.
A minap megnéztem a Bean filmet (Az igazi katasztrófafilm). Szörnyen régen láttam, csak arra emlékeztem, hogy tetszett. Érdekes volt a felismerés: vontatottnak találtam.
Ha valaki ül még mellettem az autóban, általában be szoktam tartani a sebességhatárokat. Ha egyedül autózok, háát... akkor határozottan nem. És nem a lassúságomról vagyok híres (khmm). Tegnap mentem anyuékhoz. 100 km, jónéhány falun és két városon is át kell hajtani. 50 perc alatt értem oda. De nem ez a lényeg, hanem az, hogy útközben tudatosodott bennem, hogy hová rohanok? Honnan késnék el? Miért nem vagok képes legalább 60 percet szánni erre a 100 km-re? Miért kell döntögetnem a saját gyorsasági rekordjaimat? Miért nem élvezem lassabban a vezetést?
Beugrott egy jelenet. Amikor először voltunk az Őrségben, búcsúzáskor Tamás, a házigazda ezt mondta: "Csak el ne felejtsetek visszagyorsítani!". Régen volt alkalmam lelassulni, ez olyannyira hatással van rám, hogy bennragadtam a mókuskerékben, elkapott a gépszíj, belekerültem a darálóba, és csak pörgök, rohanok, gyorsulok ezerrel, tízezerrel, majd százezerrel.... Ez nagyon nem jó. Akkor vettem észre igazán, amikor tavasszal elkezdtem Koncsek Kriszta antistressz gyakorlatait végezni. A mai napig a gyakorlás elején tele van a fejem, cikáznak a gondolatok, összeráncolom a homlokom, a légzésem kapkodó, szapora. A gyakorlatok végére kisimul az arcom, ugyanígy az idegrendszerem, megszűnik a fejfájás, rengeteg feszültség "kikönnyül" testszerte, a légzésem jelentősen lelassul, úgy érzem: hazaértem.
Érdekes: "nem tudok" lassítani sok dologban. Márpedig a gyorsulás már túl sok. Hát kapok egy műtétet, ami után 6-10 hét a felépülés. Fura módon -jó magyarul- leszek lassulásra késztetve...
