Hirtelen ötlet M-tól: menjünk hétvégére vízpartra. Szelidi-tó, szállás Kalocsa, Pilvax Hotel.
Péntek este: pakolás, izgalom, még sosem jártam arra, milyen szuper lesz.
Szombat. Indulás, csodás kis szoba, légkondi, mindenki kedves, aranyos.
Ebéd.
Szelidi-tó. Nekem egyből nagy kedvenc lett: hatalmas strand, könnyű megközelíthetőség, ingyenes parkoló, nagyon baráti belépő, gondozott park, tiszta mosdók, öltözőkabin, étkezési lehetőségek...
Fél 8-ra vacsorához készülődtünk. Letusoltam, élveztem a szállodai tusfürdőt, fürdőszobát, imádom. Kijöttem, M. ment be. Amint becsukta az ajtót, egyetlen szempillantás alatt levert a víz, görcsölt a hasam és éreztem: elájulok. Annyi energiám volt csak, hogy bekaptam egy fájdalomcsillapítót, elvánszorogtam az ágyig, ledőltem, amennyire tudtam. Ömlött rólam a víz, a bőrfelületem minden egyes négyzetmilliméteréről, az agyam ki-kikapcsolt, se szólni, se mozdulni nem tudtam, és iszonyatos hányinger lett úrrá rajtam. Amikor M. kijött a fürdőből, a frászt hoztam rá, hiszen előtte semmi de semmi bajom nem volt. Nem akartam orvost, nem akartam semmit, teljesen elborított a görcs. Menstruációs. Én tudtam, hogy az, bár ennyire hirtelen, ennyire hevesen még sosem jött, és életemben így nem ömlött a víz rólam. M. nem bízta a véletlenre, mivel több kérdésére nem válaszoltam (nem is hallottam, fektemben ájuldoztam), ügyeletet hívott. Ők nem jönnek ki, menjek be, közel van a kórház. Csakhogy megmozdulni se tudtam, menni végképp nem. Ekkor M. szólt a recepciós hölgynek, hogy legyen kedves mentőt hívni. Megtette, ki is jöttek. Kérdések, vizsgálat, koktélt kaptam, aztán levittek a mentőbe. Nem emlékszem sok dologra, M. mesélte, hogy olyan volt, mint egy filmben: vártak a kórházban, a mentősök elmondták az orvosnak az adataimat, az értékeimet, közben engem betoltak a vizsgálóba. Az orvos már jött is, rendes volt, megvizsgált, mondta, hogy ő nem talált nőgyógyászatilag rendellenességet, de felvesznek, holnap csinálnak vérképet, ultrahangot. Én gyorsan megtagadtam a befekvést, és megígértem, hogy itthon megcsináltatom a javasolt vizsgálatokat. A koktél hatni kezdett, megírták a papíromat. Közben az orvos kiment M-hoz, akinek -szintén, mint egy filmben- elmondta, hogy saját felelősségemre hazamegyek, de tényleg menjek itthon tovább, mert ő vesekőre gyanakszik, a menstruációs fájdalom ilyen mértékben nem normális. Nem fogadott el pénzt. Szép lassan, hulla fáradtan, de a saját lábamon sikerült a kocsihoz mennem. (Ennek két napja, azóta is fájdalomcsillapítón élek és így 10/5-ös fájdalommal elvagyok.)
Itt is szeretném megköszönni
- M-nak a gondos törődést
- a kalocsai Pilvax Hotel minden dolgozójának a kedvességét, emberségét, segítőkészségét
- az OMSZ mentőseinek a gyors kiérkezést, a gyors és gondos ellátást
- a kalocsai Szent Kereszt Kórház dolgozóinak a türelmes, szakszerű ellátást.
Izgalmas hétvégének ígérkezett ez már pénteken is, de nem gondoltam volna, hogy ennyire emlékezetesre sikerül. Ültem már rendőrautóban, voltam külföldön bíróságon, jöttem hozzám a tűzoltók, most már mentős tapasztalatom is van. Szeretem én az izgalmat, de néha túlzásba viszem. Ahogy a kalocsai recepciós hölgy mondta: minden jó, ha jó a vége.
