💛

“Marika néni a szomszéd lépcsőházban lakik. Különleges képessége van. Marika néni elégedett. Marika néni mindig mosolyog, és mindig megkérdezi, hogy vagyunk. Ez még nem lenne különleges, de meghallgatja a választ is. Még Málnát is meghallgatja, pedig az nem könnyű. Kedélyesen elbeszélget vele a pónikról és a cicákról. Megnézi az ovis rajzait.

Marika néni nem gazdag, szűkös a lakása, lapos a bevásárlószatyorja, és régi a tv-je.

Marika néni mégis elégedett.

Nem panaszkodik a boltban a kiszolgálásra, nem sokallja a villanyszámlát, nem szidja az újságkihordót.

Marika néninek van egy fia, egy menye, meg három lányunokája. Gyakran meglátogatják hétvégenként, még hétköznap is be-benéz hozzá valamelyik. Nem unják az idős hölgyet, mert nem oktatja ki őket. Meghallgatja a történeteiket, megeteti őket egy kis levessel, megdicséri a ruhájukat. Felvarrja a leszakadt gombot, megfoltozza a kilyukadt nadrágzsebet.

Vannak barátnői is, és nem a temetőbe járnak együtt, hanem felülnek egy buszra, kicsit utazgatnak. Kinéznek valami érdekes célpontot, vagy csak egyszerűen elmennek a végállomásra, megisznak egy kávét, és visszajönnek. Máskor akció-körutat szerveznek, ami abból áll, hogy körbejárják a boltokat, és levadásszák az akciós lisztet, olajat, fokhagymát, aztán összejönnek és főznek. Ebéd után kártyáznak.

Ha épp nem jönnek a csajok, akkor leül egy padra, és várja, hogy jöjjön valaki, akivel beszélgethet. Ha megunja, kis zacskóba szemetet szed a parkban. De ezt sem azzal a „mindenki kapja be, aki eldobálta” ábrázattal, hanem könnyeden, csak hogy rend legyen.

Kérdezem, hogy csinálja. Azt mondja, sokat megélt már. Bujkáltak a háború idején, éheztek az ötvenes években, nehezen boldogultak később is, de az apja mindig arra tanította, hogy azt nézze, ami van, és ne azt, ami nincs. Azt mondja, ilyen jó világ még soha nem volt, mint most. Nem érti, hogy miért sírnak az emberek. Nem potyog az égből bomba, van ennivaló, bemész a turiba, és felöltözhetsz, mint egy dáma. Ha templomba akarsz menni, mehetsz, ha külföldön él a testvéred, meglátogathatod. Minden nap van a tv-ben adás. És mégis mindenki sír.

Ha öreg leszek, én is Marika néni szeretnék lenni.”

Forrás: Dee Hamori