Hagyomány, hogy minden tanévben elgyalogolunk egy faluba, ahonnan járnak hozzánk gyerekek. Soha nem hallott kis, eldugott falvakba jutottam így el, és meg kell állapítanom: egyik szebb mint a másik. Csodás dimbes-dombos a táj, és mindenhol akad valami apró érdekesség. Ma Fazekasbodára túráztunk, az idő miatt busszal mentünk át.
Baranya megyében, a Keleti Mecsek lábánál, a Pécsváradot Moháccsal összekötő út mentén fekszik. A dombokkal, erdőkkel körülölelt völgyben elterülő falu látványa minden évszakban festői látványban részesíti az idelátogatót. A község tájvédelmi körzet mellett fekszik, az erdőkben és tavaknál fellelhető természeti értékek (ritka madarak, védett növények) mindenki számára érdekes és kellemes kikapcsolódást nyújthatnak.
Volt móka, kacagás, no meg kis eső. A Polgármesteri Hivataltól felsétáltunk a templomhoz, egy tündéri, icipici templomhoz. A táj, a dombtetőről a kilátás mesés.
Innen a Művelődési Házban lévő német nemzetisági szobába mentünk (képek lesznek még, egyelőre a sulis gépen még...), ahol a pincurkák ügyesen elmondták mindazt, amit Timi néni tanított nekik eddig a magyarországi németek mindennapjairól, hagyományairól (ez a téma az egyik szívem csücske :)). Majd egy vadásszal beszélgethettünk, sok érdekességet mesélt a szakmájáról, az erdőről, a vadon élő állatokról. Pl. a szarvas 120 nap alatt építi az agancsát, méghozzá saját csontállományából úgy, hogy ez idő alatt a belső csontjait "megpuhítja". Trófeákat is megnézhettünk.
(Ez a kétszázadik fotópróbálkozás volt, már nem bírtam magammal :))
És itt is leírom, hogy annak ellenére, hogy éhes voltam, nem ettem a pogiból sem, a kalácsból sem, és cukros üdítőt sem ittam. (Vállveregetés.)
Nagyon jól sikerült kis délután volt. Szeretem az újdonságokat, az új élményeket, legyen az akár munka, vagy akár ilyen kis csekélység is, mint ez a mai. Jó néha kicsit kizökkenni a megszokott (sokszor unalomig megszokott), szürke hétköznapokból. :)
