Rövid 17. heti összefoglaló

Hétfőn hazautazás a börzsönyi hétvégéről. Ahol három napig szó szerint nem volt más dolgom, mint pihenni.

Kedden is pihi és Frei Café.

Szerdán még itthon.

Csütörtökön folytatódott a tanítás a tavaszi szünet után.  És végre elkészültem a kredit-tanfolyamos vizsgaanyaggal, be is küldtem.

Pénteken intenzív napom volt. Talán túlságosan is. Néha roppant hosszú tud lenni 24 óra. Mert néha hagyom, hogy a körülmények határozzák meg a hangulatomat. Azt hiszem, a múlt heti ájulás egyáltalán nem volt véletlen. Még ha egyelőre nem is tudom, miért lettem rosszul, az ájulás és az agyrázkódás tényleg változást hoz. A fizikai fájdalom elmúlt, az agyam lassan a régi, csak a gondolataim újak, mások. Fura érzés. Mintha ott állnék egy "másik dimenzió" bejárati ajtajában és néznék be a folyosójára.

Ahogy pénteken a suliba cuccoltam, annál kicsit többel tértem haza.

(Nem megyek bele az "oktatási rendszer" témába, de ennek az egésznek nem így kellene működnie. Jesszus, az én "oktatási rendszerem" annyira más lenne, hogy nem is mondhatnánk rá, hogy "iskola".)

Szombaton a lábam előrébb csúszott a másik dimenzió folyosójának kövén.

És vasárnap is. 

(Nem tudom megmagyarázni, lehet, hogy nem is új ez, sokszor érzem, hogy eddigi dolgok ezek, és ezek erősödtek fel. Pl. hogy mennyire szükségem van levegőre, térre, mozgásra, fákra, érezni a szelet..., hogy az élet nem az, amit/ahogy éljük, az élet nem a panelban, nem a munkahelyen van... Nyugi, nem bolondultam meg. Sose voltam százas, és azt mondom: szerencsére. Gí a mostani helyzet se fura. :) )

A héten a lábadozás miatt inkább hétvégén volt haladás, az is gyorsgyaloglás. A heti: 29km, 2019-ben eddig összesen: 779km.

Az egészséged ezen múlhat | Gunagriha előadása

Amikor az első videót láttam tőle, sűrűn bólogattam másfél órán keresztül. Ma "véletlenül" jött szembe velem ez az előadása. Egész sok információm volt már a témáról, de így egyben határozott és folyamatos bólogatásra késztetett ismét. 1.07.04-nél pedig hirtelen akkorákat bólogattam, hogy a fejem szinte az asztalt érte. Mert habár 44 év kellett hozzá, de végtelenül hálás vagyok magamnak, hogy rájöttem és képes vagyok nagy százalékban - ha szükség van rá- nemet mondani. Fantasztikus ez az előadás, biztosan fogom még mosogatás, pakolás közben hallgatni. Szívből és szeretettel ajánlom mindenkinek, akit érdekel a saját élete, testi-lelki egészsége.

Jött volna...

Nem, nem kirándulni mentem, csupán dolgozni.

Jött volna most egy hosszú bejegyzés. Nem lett volna túl pozitív. Aztán szembe jött velem ez az idézet. Ezen elgondolkodni többet ér.

"Bármidet, amid az életben van, elvehetik tőled, kivéve egyet: a választási szabadságodat, hogy hogyan reagálsz egy helyzetre. Ez határozza meg a megélt életünk minőségét; nem az, hogy gazdagok vagy szegények, híresek avagy ismeretlenek, egészségesek vagy betegek voltunk-e. Az határozza meg életminőségünket, hogy hogyan viszonyulunk ezekhez a dolgokhoz, milyen jelentéssel ruházzuk fel őket, milyen viselkedésmóddal reagálunk rájuk, milyen elmeállapotba kerülünk miattuk."

(Viktor Emil Frankl)

Jó a napban

(A teljesség igénye nélkül.)

Tegnapi: isteni reggeli...

... mennyei zöldségkrémleves...

... nagyon jól sikerült metélőhagymás karaj...

... ropogós zabos keksz.

Mai:

mesésen napos idő...

... a németen ültetett növények már hatalmas, erős palánták, néhány kikerült az iskola udvarára, kis kertecskébe...

... lassan vége a kreditpontos tanfolyamnak, ma megcsináltam a gyakorlati vizsgafeladatot és az írásbeli résszel együtt feltöltöttem a megadott felületre...

... jó kis játék tesin a nyáriasan meleg napsütésben...

... van, amikor sikerül:

... nem halogattam a mosogatást reggelre...

... a fejem már egyáltalán nem fáj, csak a kisagyamnál kóvályog még belül...

... senkitől nem jött rossz hír. (...)

Dobozolás két napra

Reggeli: 4 tojásból zsíron rántotta, zöldség, sajt, plusz mindegyik napra megy még 1-1 szendvics, kávé.

Vacsora: zöldségkrémleves...

... zöldséges-metélőhagymás sült karaj.

Előző dobozolás itt.

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Szerda reggel

Van az úgy, hogy érzed: ez az egész sok. Annyira, hogy megpróbálsz lefaragni abból, amiből lehet. Nem vagy boldog a helyzettől, de működik a dolog. Aztán egyszer csak azt érzed: csúszol vissza az előző helyzetbe. Érzed azt is, hogy ez megint túl sok, hogy megint semmi időd magadra, megint hulla fáradt vagy, megint csak nincs időd, energiád a legalapvetőbb dolgaidra sem, de hát még bírod, majd csak lesz valahogy. Tavaszi szünetig. Mert jön, már csak pár nap, addig még tanfolyam munka után, ilyen projekt, olyan verseny, jaj, ezeket még ki kell tölteni, hú, az e-naplót lezárják, legyek már naprakész; de még ezt le kell szervezni, azt le kell fixálni... És akkor puff: csattansz egy nagyot, mert elájultál. Jel ez? Bizony. Erre mi történik? Carul vagy, úgy bevágtad a fejed, hogy alig élsz, de bepattansz a kocsiba és dolgozni mész. Három napig. Mert jön a szünet, addig csak kibírod valahogy. Szenvedsz egész nap, rosszabbodnak a tüneteid, de te húzod az igát, mert erős vagy, ki fogod bírni. Aztán a család unszolására orvoshoz mész. Agyrázkódás. Szigorú pihenés. És megteszed, mert már vagy annyira rosszul. Nem netezel, nem nézel bele az e-mailjeidbe, nem keresel tanórákhoz érdekes feladatokat, nem takarítasz ki, marad a mosogatnivaló, mert tudod, érzed: nem hogy lassítani kell, itt most meg kell állni. 

Elestem, elájultam, durván bevertem a fejem, nem csoda, hogy agyrázkódást kaptam. De valamitől rosszul lettem, és megint nem tudni, mitől. Megint, mert hogy júliusban is rosszul lettem, olyat görcsöltem, hogy elvitt a mentő. A mostani sürgősségis, CT-s sztori után ugye be kellett menni másnap a háziorvoshoz, vittem a nyári leleteket is. Mivel egy szép mappányi összegyűlt, csak összefoglaló mondat került az orvosi számítógépbe: júliusban epe- és veseköve volt, most pedig leesett az alacsony vérnyomásom. Nekem nyolc, mi van a számítógépben, a leleteim szerint nem ez történt. Hogy valójában mi, azt a júliusi esetről nem sikerült kideríteni, a mostani történetet is orvosilag lezártnak tekintik. Ha utána szeretnék járni, kezdhetném megint magán úton, a legfeketébb sötétben tapogatózva. Már pedig jó lenne tudni, mert nem szeretnék újabb ájulást és agyrázkódást, ez nem játék.

Nem tudom, milyen agyterületet ért az ütés, és nem tudom, maradandó-e, de van változás. Az egyik az étvágyam. Eddig is tudtam enni, de az ütés óta a világot fel tudnám falni. Hihetetlen mennyiséget képes vagyok megenni, és nem jön az agyba a jóllakottság-érzés, csak a gyomromon érzem, hogy habár bírnék még enni, de tele van, nem fér bele per pillanat több. A Börzsönyben a négy nap alatt napi kétszer ettem (az első nap 3x), reggelit és vacsorát, amolyan emberes mennyiségeket. Olyan négy kiló pluszra számítottam, mivel ugye a mini sétákon kívül egyáltalán nem mozogtam, hát össz-vissz fél kiló pluszt mutatott itthon a mérleg.

Ami változott és remélem, elmúlik: a térlátásom. Tegnap vezettem, és túl gyorsan "mennek el" a táblák mellettem, és volt egy útszűkület az M6-oson, amit egyszerűen nem tudott összerakni az agyam, hogy az most egy sáv vagy kettő, és a másik autó csak jött és jött, úgy láttam, nem férünk el ketten. De ha már két vagy három sávos az út, az agyam ugyanígy elveszti a fonalat, minden túl bonyolult és túl gyors...

És akkor jöhet a reggeli: 4 tojásból zsíron rántotta, sajtok, sonka, némi zöldség (amiből a paradicsom és az uborka -előre tudom- a tányéron marad, jaj, nagyon nem szeretem a zöldségeket...), kávé, és lesz még egy szendvics. 

Börzsöny 4., avagy semelyik hosszú hétvége nem annyira hosszú, hogy véget ne érjen egyszer

Egy szerdai agyrázkódás diagnózis után 3 nap pihenés volt a terápia. Komolyan vettem, mert nem voltam jól. Pénteken egy már korábban lefoglalt hétvégére mentem a Börzsönybe, ahol minden adott volt ahhoz, hogy semmi más dolgom ne legyen, csak pihenni. Nem kellett vezetnem, nem kellett főzni, mosni, takarítani (köszönet itt is mindenért M-nak, a személyzetnek), csak és kizárólag mini séta volt sík terepen és fekvés, alvás, pihenés. Habár sok program lehetőség volt (szálloda által szervezett és a környéken lévő is), maradtam a szállóban. Pénteken még fájt a fejem és akadtak memória problémáim, szombaton már jobban voltam, vasárnap már alig szédültem és nem fájt a fejem, hétfőre nagyon minimális szédülés maradt, semmi fejfájás. Soha nem gondoltam volna, hogy a tényleges pihenés ilyen mértékben képes regenerálni az agyat még egy elég durva ütés után is.

Húsvét hétfőn az utolsó szállodai reggeli után jött el a hazaindulás ideje. Kicsit fájt a szívem, mert hamar elrepült ez a pár nap, mert gyönyörű volt egy erdő közepén lenni nyugalomban, csodás napsütésben, maximálisan pihenve, úgy, hogy a kisujjamat sem kellett mozdítanom, ha enni akartam. Ráadásul egyáltalán nem volt térerő sem, laptopot sem vittem, mert a netezés szerintem nem igazán pihenés, csak a szálloda wifijéről írtam meg telón a három mini blog bejegyzést.

Gyönyörű idő volt végig, és mire hazaértem, a várva várt petrezselyem is kikelt a teraszon.

Nem vagyok még százas az agyrázkódás után, de "kilencvenes" már igen. Még két nap van a tavaszi szünetből szerencsére, ki is használom még lájtoskodásra. 

Börzsöny 3.

Börzsöny 1.:
http://boszorkanykonyh.blogspot.com/2019/04/borzsony-1.html?m=0

Börzsöny 2.:
http://boszorkanykonyh.blogspot.com/2019/04/borzsony-2.html?m=1

Délelőtt reggeli, majd napozás.

Kis pihi után Nagymarosról kompozás Visegrádra, onnan hajókirándulás, avagy sétahajózás a Dunán. Gyönyörű volt.

Vacsora. Minden nap nagyon bőséges volt a választék.

Ma is inkább csak kóstolgattam, de megint nem tudtam mindent. Az ételek egytől egyig ma is mennyeiek voltak.

Tojássaláta, spárgakrémleves, Dubarry csirke, sült zöldségek cheddarral, vadas, szalvétagombóc, sajtok, és ettem még csöpp madártejet és sajttortát.

Most kis séta, aztán pihi reggeliig.