Egy blog egy boszorkányról és konyháról, életről és módról, izomról és építésről, zsírról és csökkentésről. Magamnak: mementónak, és mert szeretek naplót írni, fotózni; másoknak: örömre, ötletnek, olvasgatásra.
2023. június 30., péntek
Utolsó munkanap
Nagyon vegyes érzelmekkel keltem ma reggel és mentem dolgozni. Feszített tempóban, de sikerült minden fontosat megcsinálnom, amit terveztem/kellett.
Tudom, hogy a cél ez.
Csak felfogni nem tudom, hogy vannak még, akik mindezt nem veszik észre, pedig még a Holdról is látszik... (És nem a vezérünk ellen vagyok, sem a pártja ellen, ebben a történetben mindez csak apróság; ez az egész nagy színjáték nem kerek nekem...)
Senkinek nem könnyű manapság (a "pórnépről" beszélek), szuper ügyesen a pedagógus szitokszó lett, az egyik leggyűlölendőbb "faj". Sok-sok éve mondom: ha mindenki kidobná a tévét, lehetne itt (is) egy teljesen más (jobb) világ. Aki utálja a gyermekkertészeket, az ne olvassa a blogomat, de átadom egy hetemet a suliban és az azért járó fizetésemet is, csak hogy lássa, tapasztalja meg belülről, mi az, amiről úgy utálkozik, hogy közben fogalma sincs az egészről.
Tavalyi órarendem.
Ez a következő évi. (Igen, ezt (is) meg kell csinálni már akkor, amikor még véget sem ért az aktuális tanév.)
A gond a lap aljával van elsősorban. És ez megy hosszú évek óta: papíron -szinte- minden szép és jó, ideális, de a valóság............
(Csüt. 1. óra. 3. és 4. osztály német, akik mellé még beül a 2. osztály, akinek lyukas órája lenne, de nincs ki vigyázzon rájuk, így én felügyelek rájuk az összevont német órán. Aki ismer mai gyerekeket, el tudja talán képzelni, ez mennyire hatékony, mennyire kivitelezhető, mikor kezdenek el szétpattogni az agyidegek, mennyire szuper lehet a gyerekeknek...)
Sok éve agyalok a menni vagy maradni kérdésen. Ami biztos: a maradás egyre károsabb, betegítőbb. (És a gyerekek többségének esélye sincs vált(oztat)ásra gondolni...)
Itthon kertészkedtem kicsit.
Aztán freikávéval zártam le a tanévet.
Hétfőtől szabadság.
(A fejem ma nem fájt annyira, mint tegnap. A zsibbadás, a késdöfés-érzet maradt, de a fájdalom intenzitása sokkal elviselhetőbb volt. Nem olvasom újra, amit írtam, nincs hozzá energiám. Ha szedett-vedett, hát az. Jó éjt!)
2023. június 28., szerda
Eü körök/5.
TB-s neurológus. Átküldött azonnal kontrasztanyagos CT-re. Eredmény délután, telefonon hív.
Ha lúd, legyen kövér: már múlt héten vissza kellett volna menni a fogorvoshoz, így CT után mentem, nem halogattam.
Átnéztem az idei eü-részvételemet (közben sikerült egy képet kitörölnöm, nincs energiám újra ide csatolni):
Este hívott a neurológus: a CT negatív. Szedjek 3x1 Quarelint és pihenjek, mert szörnyen kimerültnek látszottam a rendelőben.
Szemész doktornőmhöz szetettem volna időpontot a kartonozóban, előttem kértek: 2024. március, így én már nem is kértem...
2023. június 27., kedd
2023. június 26., hétfő
Kedves Mami!
Mami, olyan jó volna, ha elmesélhetném neked (és felfognád), hogy ma a babarci pedagógusokkal kirándultunk Székelyszabarba. Biztosan elmondanád, ki származik onnan vagy melyik hőgyészinek él ott rokona, ismerőse. Olyan jó volna, ha elmondhatnám, hogy a szabari Sváb Házat néztük meg!
Ha képes volnál figyelni, a mi valóságunkban létezni legalább pár percre, fotóztam volna sokat. Megmutatnám neked a képeket, mesélnék, és te elmondanád, hogyan volt ez nálatok.
Kifésülnéd és befonnád a hajam, talán még egy "Schmiezl"-t is készítenél.
Felkiáltanál, hogy "Timcsi, de hát ugyanilyen a terítő, amit a múltkor elvittél!", "A padláson ugyanilyen szekrény áll, nem viszed el?".
Beszélgetnénk a régi dolgokról, amikről mindig is szerettem veled beszélni, amit mindig szívesen hallgattam, és csak ámultam, mennyi emléked van és mennyire praktikusan éltetek régen.
Mesélnél a padlóról, a "kliccselésről", és hiába hallottam már százszor, mosolyogva, szeretettel hallgatnám végig újra és újra. Hiszen azzal, hogy ez a te életed része volt, az enyém is az, a génjeimben.
Megmutatnám, milyen klasszul ötvözték a régit az újjal, és te büszke lennél, hogy "Azért a régiek is tudtak valamit, voltak értékeik. Tudod, Timcsikém, ahogy a könyvedben is írtad: nem a régi dolgokat kell visszasírni, de ismernünk kell a múltat ahhoz, hogy tudjuk, kik vagyunk".
És csak ülnénk és mesélnénk, mesélnénk, ahogy szoktuk, hogy szinte teljesen megszűnik körülöttünk a világ és csak mi vagyunk ott a konyhaasztalnál, a múltad, az emlékeid; a múltam, a gén-emlékeim.
Szörnyen hiányoznak ezek a beszélgetések, szörnyen hiányzol...
2023. június 25., vasárnap
Új családtag
A mai Mohács-Hőgyész-Tamási-Gyönk-Mohács körúton Hőgyésztől, keresztanyám kertjéből utazott velünk Lea, a balkon-család új tagja. Végleges helye még nincs meg, de lassan nem férünk már ki a teraszra
a növénydzsungeltól. 🙃
2023. június 23., péntek
2023. június 22., csütörtök
Évzáró
Botrányos melegben, de megvolt az évzáró.
Köszönök mindenkinek mindent, a virágokat, a kedves szavakat.
Kaptam kincseket: öleléseket, egyebeket.
(A "flamingó" egy cuki sztori még elsős korukból, amin még negyedikben is jókat kuncogtunk.)
Nekünk (tanítóknak) még nincs szünet, avagy még nincs szabadság, az még odébb van.
Holnap várható egy kis hőmérséklet-visszaesés. Nagyon jó lenne...
2023. június 21., szerda
2023. június 18., vasárnap
Vasárnap- háromszor, avagy a róka, az egér meg a tükör
A pénteki hasmenés után egész szombaton aludtam. Székletem nem volt aznap, enni ettem.
Ma (vasárnap) a nem szűnő fejfájást leszámítva jól voltam, normál, szokásos reggeli széklettel. Irány Gyönk.
1.
Az úton kifutott elénk egy kis róka, Vuk volt tutira. Ő is megijedt meg én is. De mindketten megúsztuk.
Mami kegyetlenül zavartan éldegél a saját kis világában. De "jól van".
2.
Hőgyészre érve, a csomagtartót kinyitva konstatáltuk: egér van a kocsiban.
A kert még gondozatlanul is tartogat szépségeket:
3.
Hazafelé Szekszárdnál észrevettem, hogy "lifeg" a jobb visszapillantó tükör. Hosszú története van ennek a tükörnek, még akkor kezdődött, amikor 5 éve elütött egy őz. A több jobb-tükör-kaland eddigi utolsó állomása az volt, amikor egyszer az autószerelőnél esett le és tört össze. Akkor ő rendelt egyet, és a biztonság kedvéért be is ragasztotta. Na eddig tartott a ragasztó. Mert hogy az első lehetőségnél megálltam, megfogtam a tükörlapot, a kezemben is maradt. Nagy mákom volt, egyben van, majd visszaragasztatom.
Itthon hosszú-hosszú bimbós állapot után kezd nyílni az egyik sziklakerti növényke. Csodaszép. :)
Itt pedig a mai vérnyomásom.
Holnap munka. Beszámolóírás...................... (Mer' ugye iskolatitkárok meg intézményvezetők is vagyunk.......................)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)