Megint csodás napfelkeltében autóztam munkába.
És megint nagyon turbós nap volt. Délutánra úgy éreztem: péntek van...
Péntek. Pénteken az egyik gyerkőc, akivel kemény csatákat vívtunk elsős korában, és nem egy bújós típus, német óra után odaszaladt hozzám, szorosan megölelt és azt mondta: Timi néni, én úúúgy szeretem magát!
Ma pedig ezeket kaptam: egy nekem készült színezőt és egy kis lapot:
(Önfényezésnek tűnhet, hogy megosztom ezeket a kedvességeket. Ha a munkámról írok, a negatívumokról nem tehetem, csak szelektálva, akkor inkább legyenek itt ezek a kis öröm-morzsák.)
