Mindegy, kinek van igaza. Válaszd a békét.
Ma pedig gyakorolhattam.
Nem írok sztori(ka)t, mert tényleg nincs értelme. A békét választom. A saját békémet elsősorban.
Ezt pedig épp a minap (tegnap?) mondtam M-nak egy aznap történt sztori kapcsán:
Magyarul:
És ma is beigazolódott, hogy bizony nagyon sokan űzik ezt a fajta "népi játékot".
Világ életemben mindig magamból indultam ki, bármi történt is. Csak régebben még más hibáját/bűnét is magamra vettem, ma pedig tudom, mi tartozik rám és mi nem. Ami tuti: ha kibillenek a saját egyensúlyomból, ha halványodik a belső mosolyom, akkor bukkanok a fenti stílusú idézetekre, akkor történnek olyan dolgok, amik nem fajsúlyosak ugyan, de megszürkíthetnék a napomat, ha hagynám. Magamból kiindulva önmagamat kell visszaegyensúlyoznom a belső stabilitásba (ami korántsem jelent rózsaszín álomfelhőt, csupán egyfajta kis kilengésekkel egyensúlyban tartható langyos, kellemes belső állapotot), a saját dolgaimmal kell foglalkozzak, befelé kell figyeljek, nem kifelé, még mielőtt elkezdeném, már abba is hagyom a néhány dologra való rágörcsölést. Úgyhogy most kilépek a virtuális világból is és elmegyek sétálni.
R: elfelejtettem. Enni is, vinni is... T-től kaptam egy kis krémsajtot, azt ettem meg bent a melóhelyen.
E: tonhal saláta dobozolva
V: ami a reggeli lett volna: 2 vajas-paprikás kenyér, keto kávé
Mozgás. mocorgó reggel, a többit majd írom.
