A két sz-betűs nap. Ha szerda és/vagy szombat, akkor piac van Mohácson. Pár éve újították fel. A régit is imádtam, és ezt az újat is.
Beszereztem az este összerakott menüterv és megírt bevásárlólista alapján a zöldséget, gyümölcsöt. És eszembe jutott...
... hogy 33 éves koromig - amellett, hogy lakótelepre születtem- családi házban laktunk, ahol mindig volt kert. Még akkor is, amikor lakótelepen laktunk, volt egy kertünk a patak partján Tamásiban Rácvölgy felé. Ahol minden megtermett. Ha főzni kellett, csak kiment anyu a kertbe, behozta a hozzávalókat és mehetett a főzés. Hús volt mamiéktól, saját állatokból. Boltba csak kenyérért, tejért, meg háztartási vegyi árukért jártunk...
... hogy amikor volt kert, például karfiol leveshez kimentünk, levágtunk egy karfiolt, még az udvaron leszedtük róla a zöldet. Most vettem a piacon karfiolt, hazahoztam. Szedem le a zöldjét, és beugrott, hogy ezt régen simán bedobtuk a pipiknek, akik boldogan csipkedték, ma meg dobhatom a kukába...
... hogy gyümölcsöt sem kellett venni, idényben volt frissen, télire meg ott volt befőttként, később a fagyasztóban is...
... hogy habár már én is egy szörnyen természettől elrugaszkodott világba születtem, mégis mennyivel természetesebb volt még akkor minden a maihoz képest (és ez "csak" 20-30 éve volt). Valahogy még megvolt egyfajta körforgás. Lásd megtermeltük magunknak az alapanyagokat, tehát nem jártunk naponta vásárolni, minden "mellékterméket" felhasználtunk, például a karfiol levele ment a tyúkoknak, akik megették, aztán mi ettük meg a tyúkot, nem csak a mellét, hanem minden porcikáját. Így nem termeltünk annyi felesleget, hulladékot, mint ma. Nem voltak multik, nem halmoztunk fel, annyit vettünk, amennyi kellett. Nem utaztunk, nem használtunk autót/tömegközlekedést a vásárláshoz. Nem fogyasztottunk kész/félkész, adalékanyagozott, műanyag, élelmiszernek látszó dolgot. És még sorolhatnám.
A piac az én kertem. Habár csak kétszer egy héten, de ki lehet menni. Egyszerre felüdülés testnek és léleknek.
