Odafelé bemegy a busz Marázára, hazafelé pedig Szűrbe és Erdősmárokra, így másfél órás az út 30 km-en. De legalább haladtam, odafelé volt lábfűtés, a dupla pulcsival és plusz termo nadrággal jó volt, hazafelé pedig jó meleg volt a buszon. És tudtam nézelődni. Erdősmárok valami mese hely. Kacskaringós út visz le a védett völgybe, olyan, mint egy kakaós csiga: elkezded enni a végénél, csak eszed-eszed befelé, körbe-körbe, míg a végén elérsz a közepéhez, ami ugye a legkakaósabb, a legfinomabb. Ez a kicsi falu valami álomszép.
Hangom egyáltalán nincs, volt kínlódás a suliban rendesen. Érdekes, hogy a gyerekek mennyire átveszik ezt, ők is a legtöbbet suttogva beszéltek.
A buszpályaudvarra és a hazafelé gyaloglást (2x2km) megtempóztam rendesen, este mellé még filmnézés közben gyalogoltam.
És büszke vagyok magamra, mert második napja egy szemet sem nassoltam. Sőt a kávéfogyasztást is igyekszem kontrollálni, mert képes vagyok akár literszámra iszogatni, ami nem feltétlenül követendő és néha már én is soknak érzem.
Ma is korai alvás lesz, mert holnap is busszal megyek, ehhez ötkor fel kell kelnem.
