Madarak-fák napi, gyermeknapi kirándulás gyalogtúrával a szomszéd faluba.
A szajki tájház és udvara volt a cél. Ez éppen egy Wasserbank, a dominós játékunkban is szerepelt a 2. osztályban népismereten.
Az én szívemet mindig melengeti egy sváb tájház. Sok ismerős dolog mellett volt külön szépség is.
És levegő, zöld, tér, minimális térerő, természet, élet.
Bográcsos paprikás krumpli.
És roppant meleg. Mivel hazainduláskor már durván tűzött a nap, védtem a nyakamat a leégéstől a kapucnimmal, így én lettem "A Zipfelmütz" - a sulisaim értenék. ;)
A suliba visszatúra után második műszak A-nál. Hulla fáradtan, de örömmel.
Majd harmadik műszak itthon. Nem csoda, hogy rekordot döntöttem lépésszámban.
Este negyed 10-kor végre letettem a hátsómat. Blogot írok. Ezer gondolat jár a fejemben, de egyet erősítek: holnap ajándék időjárás lesz, végre kardigános. Lekopogom, sokkal jobban viselem a meleget, mint tavaly vagy előtte, de azért a jó kis friss, hűvös levegő, farmer, kardi, túracipő kombó közelebb áll a szívemhez.
Holnap jön A., megnézni azt, ami az övé, de eddig még nem látta. :) Ez egy hosszú sztori (annyira nem is), talán egyszer elmesélem. :)
