Ma is fogászat. Már elő volt készítve a szuri. A fogorvosom ugyanis már a múltkor tudta, hogy nem lesz menthető a fogam, csak nem akarta, hogy izguljak a húzás miatt mostanáig. Tehát kihúzta. Szerencsére nem így. :D
A műveletből semmit nem éreztem, csak amióta elmúlt az injekció hatása... 😳 Egy hét múlva kell mennem ellenőrzésre.
Komolyan nem tudom, a gyermekmegőrző funkció mellett mit várnak el az iskolától. És főleg a gyerekektől. Legyenek ott napfelkeltétől lementéig, viselkedjenek, sajátítsák el az irtózatos mennyiségű -egy része totál fölösleges- tananyagot, a napköziből maradt házit még otthon fejezzék be, 3 hét alatt tanuljanak be egy verset versmondóra és 2 műsor legyen kész, de közben barkácsolják meg az ajándékokat (anyák napja) és ugye tanulják az anyagot... Mi, felnőttek is rogyadozunk a feladatok súlya alatt, de szegény gyerekeket nagyon sajnálom.
Az is szomorú, hogy az iskolában a mai társadalom leképeződését látom. Mintha Facebook-kommenteket olvasnék: megy a gyűlölködés, a kötözködés, a nem bírom elviselni magamat sem, a másikat meg főleg, mert "rám nézett", "hozzámért", mert nem játszik velem, mert "azt mondta, hogy"... Ordítanak, ölik egymást, durvák, türelmetlenek... Én minden nap gyomorideggel megyek be reggel, hogy ma vajon mikor üt be megint a krach, és gyomorideggel jövök haza, mert ez meg ez történt. Tudom: bennem van a hiba...
(Egy ismerősöm tanár. 16 éve nem dolgozott a szakmájában. Az idei tanévre hívták, elment óraadónak. Már az első héten látta, hogy valami nagyon nem oké. Most azt mondja, csak becsületből csinálja végig a tanévet, aztán köszöni, elég volt.)
A foghúzás miatt megint nem lehet mindent enni. Ezt rittyentettem (serpenyőben sült zöldségek, tészta):
