Hát kábé...
Alig tudtam reggel feltápászkodni. A kocsi szerencsére már nélkülem is odatalál a suliba. 😆 Amint beér az ember, ott élet van, meg munka is, pörögni kell rögtön. (A gyerekek nagyon nagy része alapból pörög egész nap...) Nincs idő felébredni, mennem kell, dolog van. És nagyon hamar becsengetnek az első órára. Ahol kapásból két osztály van egyszerre (az 1. és a 4.) németen, unalomról szó sincs... Óra után azonnal udvar, ügyeletes vagyok. Onnan esek be a 2. órára. (Ez a csapat a legmelósabb, pedig ők vannak a legkevesebben.) Innen megint ügyelet, tízóraiztatás. Közben kijavítom a negyedikesek német füzetét. Innen esek be a 3. órára. Ezután már lehet menni wc-re, mert más az ügyeletes... És megy a pörgés 3-ig, a tanulószoba végéig.
Az órák végén szinte mindig ez az "értékelés" történik a gyerekek részéről, amíg így van, addig oké részemről.
Amire hazaérek, már semmi energiám mozogni, egyebeket csinálni.
Azért ma lementem a tárolóba pakolódni, van mit ott is...
