Bölcs

Szombat

Közeleg az utazás napja és egyre idegesebb vagyok. Visszatért a zabszem a gyomor helyén érzés, a hevesen kalapáló szív. Képtelen vagyok koncentrálni. Reggel mostam, de elfelejtettem kiteregetni... Este megcsináltam, csak remélem, hogy megszáradnak a ruháim holnapra. Már majdnem fél 12 volt, amikor eszembe jutott, hogy valamit főznöm kellene E-nek a fél 12-es ebédre...

R: mint tegnap, 2 tojás, 2 szelet sonka, marék cheddar.

E: saláta tökmagolajjal, sült kolbászszeletek.

V: saláta tökmagolajjal, 1 tojás.

(800 kcal, 80% zsír, 18% F, 2 % CH)

Embertelenül fáradt és kimerült vagyok, és egyszerűen nem megy az alvás. Pedig alig tudom nyitva tartani a szemeimet. Mégis lélegezni akarok. És csak a szépet, a jót látni a múltból is, a jelenben is. Egyszer biztosan lesz ehhez majd erőm is.

Breathe

Tegnap, vagyis már ma, még hajnali háromkor ültem a kis asztalomnál és néztem ki a fejemből. Aztán bekászálódtam az ágyba és nagy nehezen valamikor elaludtam. És egyszer csak arra ébredtem, hogy köhögök. Iszonyatosan. Felültem, folyt az orrom, a könnyem, miközben fuldokoltam. Minden energiámat abba kellett fektetnem, hogy levegőt tudjak venni, nem volt egyszerű, mert a levegő csak kifelé áramlott, befelé nem nagyon ment semmi. Hosszú percekig tartott, aztán sikerült egy nagyot lélegeznem. Taknyom-nyálam-könnyem egybefolyt, és csak azt éreztem, hogy az élet élni akar. Hogy lélegeznem kell. Hogy élnem kell. Mert élni akarok.

Azóta ez a dal jár a fejemben, főleg a címe, az az egyetlen szó:

Bölcs