"Légyszi, ne!! Ne süss idén is ötfélét! Ne főzz huszonöt főre! Ne sírj a konyhában este tízkor a fáradtságtól! Ne akarj megfulladni a plázában tolongva! Ne szorítsa a torkod a fájdalom, hogy megint egyedül vagy hagyva a feladattal! Ne várd, hogy vége legyen az egésznek!
1. De a gyerekek…
A gyerekeidnek légyszi, ne mutasd azt a példát, hogy a beleket ki kell tekerni karácsony előtt azért a két várható bókért. Szerintem nincs szükségük rá. Jó emlékekre: vidámságra és figyelemre van szükségük, nem aszalt szilvával töltött csirkére mazsolás rizzsel és négyszáz szem házi készítésű bonbonra.
2. De a szülőkkel/rokonokkal nem lehet…
Nem, nem értenék meg az étteremből rendelt vacsorát, elhiszem. De a feleannyi süteményt, kisebb felhajtást, szolidabb ajándékozást meg fogják érteni, csak merd kimondani. “Fáradt vagyok, felnőtt vagyok, boldog akarok lenni és ehhez nem az kell, hogy még két tepsi zserbón dermedjen a csoki, hanem, hogy itt legyél velem, meg az unokákkal.” Ha ez sem érthető… akkor ki miatt hozol éppen áldozatot?
3. De hát mégis egyszer egy évben...
Ott a pont! Miért csak karácsonykor lehet ünnepelni? Különleges receptet kipróbálni? Találkozni a messze élőkkel? Ami ezek közül neked fontos (és nem nekem, vagy a szomszédnak, vagy a keresztanyunak), azt megoldhatod év közben is.
Ami máskor sem fontos, azzal miért pont most kell foglalkozni? Nem kell irreális terheket vállalni és három napba belesűríteni azt, ahogyan egyébként élni szeretnéd az életedet.
4. De a dédi receptjétől/a fa illatától/a nagy ajándéktól lesz karácsony a karácsony…
Rossz hírem van: a karácsony olyan, amilyenné teszed. A dédire emlékszel a mákos süti nélkül is, a facipelős hátfájás übereli a fenyőillatot és a nyolc havi hiteltörlesztés rá fog telepedni a következő évre. Ülj le és írd már össze, hogy mi az, amitől te, most, 2018 karácsonyán boldog lennél?
+1. De a mama miatt meg kell hívni...
Nem, nem kell. Meg fog sértődni? Kellemetlen.
Mondjuk nem annyira, mint éveken keresztül hallgatni, ahogy a családod előtt megaláznak, leszólják a lakásodat, megjegyzést tesznek az alakodra és elvárják, hogy mosolyogj hozzá, “hiszen csak vicc”.
Ha eddig bírtál illedelmesen mosolyogni, akkor tessék ismét felvenni a bűbáj mosolyt és csak nyugodtan: “Idén szűk körű a karácsony, nagyon kedvesek vagytok, hogy megértitek. Tudtam, hogy rátok számíthatok.” (De, meg lehet csinálni.)
Kérlek szépen, ne légy karácsonyi mártír.
A calvados-szal flambírozott almatortából a lángoló függöny miatt lesz jó sztori, a gyerekek évekig fogják vigyorogva emlegetni a csillagszórós pizzát és nem az első megrökönyödésre fognak emlékezni a rokonok, hanem arra, hogy mennyire jó volt zokniban mászkálni és a szőnyegen hason fekve társasozni a sok évnyi elegáns vacsora után.
Tedd le idén a szokásokat, az udvariasságot és legalább ebben az egy évben próbáld ki, hogy milyen egy kicsikét máshogy. Milyen, amikor kipihent vagy, nem vállalod túl magad, nincs aggódás és az van körülötted, aki törődik veled. Hidd el, egy csomó mindenről ki fog derülni, hogy csak te hitted, hogy muszáj, valójában elhagyható és senkinek nem hiányzik. Nem a magas lóról beszélek. Én is átmentem ezen.
Légyszi, próbáld ki, hogy milyen a te karácsonyod igazából!"
Forrás: húszon túl (az évszám a szövegben megváltoztatva)
forrás (kép és szöveg)
