Ma reggel éreztem, hogy az erő velem van. 😁 Nem próbáltam -ahogy Yoda mester tanácsolta-, hanem megtettem: megnéztem, hogy be tudok-e menni a kádba és kijönni. És: ment! Úgyhogy tusoltam egy jót. (Utoljára a műtét napján, október 15-én zuhanyoztam a fertőtlenítő szerrel a klinikán.) Hát nagyon jólesett! 😊 A lábfejtörléshez kellett egy új technika, mert ekkorát hajolni még nem tudok, de az is megoldódott.
Ma volt az első nap a műtét óta, hogy nem feküdtem le pihenni délelőtt. Sétáltunk anyuval egy nagyot, amikor éppen nem esett az eső.
Úgy kipurcantam, hogy a tányért az ebéddel már csak félig bőr alól láttam, aztán átaludtam a délutánt. 😊
Most este 8, de már alig tudom nyitva tartani a szemeimet. Kurt Vonnegut után szabadon: Így megy ez...
