Esti

Ahhoz képest, hogy edzés pihenőnap volt, rendesen elfáradtam. Jó volt a szüret, kellemesen átmozgatott ;-) A kaját is tartottam, és bár kimaradt a tízórai, úgy tele van a hasam, hogy az csuda :) vezethettem is, amit imádok, és jó nagy csomag szerzeménnyel térhettem haza. A naplementét ma Mohácson értem utol.

 

 

Napi bölcs

Napi menü 09. 16., vasárnap (szüreten)

Reggeli:
zabkása, almaitt










Tízórai: nem volt.

Ebéd:
bográcsos, káposztasaláta, kenyér
itt








Uzsonna és vacsora: joghurt, szőlő, kenyér itt

Szerzemények és gyümölcs az étrendben

Azt hiszem, a héten sem nagyon kell mennem bevásárolni.

 

 

Múlt heti hétvégi szerzemények:

 

 

Eheti hétvégi szerzemények:

 

A süti megy ajándékba, de a többi marad: megvan a holnapi ebéd, így a tervezett pizzát elhalasztom kicsit. :) A gyümölcs egész héten szőlő lesz. Házi, saját, imádom, és a lilára kattintva itt írtam a szőlő jótékony hatásairól. Szerény véleményem szerint akkor kell enni a gyümölcsöt (zöldséget...), amikor szezonja van. És abban is biztos vagyok, hogy nem tudnám az étrendemet gyümölcs nélkül tervezni. Biztosan van, aki tud ohne gyümi élni vagy egy diéta miatt ki tudja hagyni, én nem is akarom kiiktatni. Inkább legyen lassabb a fogyás, de nem szeretném, ha az életem csak és kizárólag arról szólna, hogy napi iksszer hány gramm csirkét ehetek meg (hiszen azt nem is szeretem). Eddig is ettem gyümit, és mégis szépen alakulok. Tuti, hogy most fogok többet enni, amikor otthonról hozhatom. Télen majd lehet mással pótolni a szénhidrátot. Egyelőre ősz van, még a Hónapsoroló versike is azt mondja: gyümölcshozó :)

 

Ucsora

Azaz uzsonna és vacsora egyben: 200 g szőlő, 1 kenyér (Glyx), 1 natur joghurt.

Szüret 2012

 

 

 

Ebéd

Bográcsgulyás, kenyér (Glyx), káposztasaláta (édesítővel)

 

És amit csak megszagoltam:

 

 

 

 

Reggeli

40 g zabkása szokás szerint vízben főzve, 100 g alma, tea, víz.

 

Szüret anno

Ma reggel képszerkesztős hangulatban vagyok. A fél szüretes csapat még alszik, így van is rá időm reggeliig. A tavalyi kis házi szüret nagyon jó hangulatban telt. Persze ennek már köze sincs a régi nagy szürethez, amikor még tényleg összegyűlt a család és a rokonság apraja-nagyja, a másod- és néha a harmad unokatestvérek is. Ez volt az év egyetlen napja, hogy ennyien összejöttünk, és a munka mellett volt lehetőség beszélgetni, mesélni, majd a szüret végeztével jött a nagy, közös ebéd. Nagymamám töltött káposztát szokott készíteni, friss fehér kenyérrel ettük, és volt gulyás is vagy pörkölt, krumplival. Csodaszép hagyomány volt ez, nagyon szerettem, ha ott volt mindenki, élveztem a nagy beszélgetéseket, anekdotázásokat, a hatalmas nevetéseket.

 

Ez a fotó 1958-ban készült, itt még anyukám is csak 5 éves volt.

 

 

Ez egy majd' 20 évvel ezelőtti szüreti kép, ahol éppen kevesen voltunk (a falon lóg a nagymamámnál, így fényképeztem le a fényképet, üveges, ezért rossz a képminőség), de kedves kép, mert ott még élt apu, papi, Éva néni és még két rokon, akik azóta nincsenek velünk.

 

 

Ez a kollázs a tavalyi szüret hangulatából és színeiből próbál visszaadni valamicskét.

 



 

Olaszország 1

2007 márciusában érkeztem meg egy 14 órás út után az olasz munkahelyemre, Sankt Leonhard in Passeierbe, azaz olasz nevén San Leonardo di Passiriaba. Rengeteg képet készítettem, aminek nagyon nagy része eltűnt idén a számítógépről, de ami megvan, azok egy részéből készítettem egy kis kollázst. Az első talán a legelső sétámról szól a faluban. St. Leonhard egy csodaszép kis hegyi falu, ahol majdnem minden ház szálloda. És júliusban-augusztusban mindegyik maximális vendéglétszámmal büszkélkedhet. A közelben van Meran/Merano, ami már város, és az is meseszép. A faluban rengeteg a lehetőség a kikapcsolódásra, szórakozásra: kávéházak, tenisz pálya, uszoda, lovarda, bicikliút, sárkányrepülőzés, nordic walking, sípálya, libegő (a Hirzer), túraútvonalak, butikok, és még sok-sok lehetőség várja azt, aki ide jön pihenni. Én dolgoztam, csak a csütörtöki pihenőnapokon volt lehetőségem ezt-azt megnézni, de akkor is annyira fáradt voltam, hogy sokszor aludtam egész nap. De számtalanszor sétáltam a faluban, mert egy elvarázsolt, soha meg nem unható hely a meseszép, 2-3000 méter magas hegyeivel, a Passeier folyóval, a Waltenbach patakkal (ami a lakógarzonom terasza alatt folyt), a kis fahíddal, a tüneményes, pici templommal, a még a mai napig helyi népviseletet viselő falubeliekkel, a kis várrommal (Jaufenburg), amit két páva őriz, a hegyoldalban békésen legelésző tehenekkel, az üvegpadlós gyalogos felüljáróval, a megannyi kis parkkal és virágszigettel, és a végtelenül tiszta, édes levegőjével.