Vasárnap a semmiből elkezdett fájni a torkom és köhécseltem. Ez az "ebből bármi lehet" érzés volt. Hétfőn full taknyosan ébredtem, rossz közérzet, levertség, szörnyű fáradtság, orrfújás, köhögés, tüsszögés. Azonnal bevetettem minden kezem ügyében lévő lehetőséget. Csütörtökön lettem kicsit jobban, pénteken lett kevesebb a tüsszögés és orrfújás, és ekkor tudtam végre végigaludni az éjszakát. Irtózatosan nehéz volt így dolgozni, de lázam nem volt, sem másra esetleg utaló tünet. Szombaton már csak a köhögés maradt némi orrfújással és a fáradtság.
Szombaton egyetlen tókör séta a Tüskésréten és freikávé. Ez volt a hétben a jó. Legalább valami jó volt...
A fáradtságot nagy mértékben konzerválja, hogy kemény dolgokat élek meg a munkahelyemen, olyan napi szintű lelki mélységeket a minimális örömpillanatok mellett, hogy a lelkem és a maradék ép eszem is sikítva tiltakozik. Ismerve a nagy emberek célját egyáltalán nem csodálható, hogy ez az oktatásban a tendencia, nagyon jól csinálják ott fent, tökéletesen megfelel ez az egész a fenti céloknak. És ez nem új, ezen az sem változtat, hogy új naT kelt fel... A Kréta szép, szuperek a statisztikák, csak a valóság teljesen más. És a lényeg: papíron stimmeljen minden. Hivatalosan 24 órám van, a valóságban 27. Mivel mind összevont, heti 45 órára kell(ene) készülnöm, ami fizikai képtelenség. Papíron 4 lyukas órám van, a valóságban egy. De ez a gyerekekre is vonatkozik sajnos. Mindez nem panaszkodás. Én választottam, hát csinálom. Azt nem tudom, meddig bírom.
Heti haladás 35km, idei eddigi összes 231km.
2020/1. heti összefoglaló
itt
2020/2. heti összefoglaló
itt
2020/3. heti összefoglaló
itt
2020/4. heti összefoglaló
itt
