Iszonyatosan pörgősek a napok hosszú hetek óta. Konkrétan nincs időm semmire, viszont gyakran előfordul, hogy leülök és úgy maradok: csak bámulok ki a fejemből. A szervezetem egész egyszerűen kiköveteli magának a pihenést.
Ma reggel az öt órás ébresztő után zombiként szédelegtem a lakásban, aztán hamar megbeszéltem magammal, hogy hékás! futás van! és mentem is. Aztán munka héttől háromig, majd munka tovább: egyeztetés, utaztatás szervezés (kaptam segítséget, nagyon köszönöm), s habár még nincs megoldás, majd lesz. Ezután a kolleganőmnek segítettem dalt keresni a népdaléneklésire. Könyvek, furulya elő, hadd szóljon. Jesszus, olyan régen furulyáztam már, hogy elfelejtettem, hogyan kell lefogni a fiszt, de aztán jött magától. (Furulyázni magamtól tanultam meg, zongoráztam zeneiskolában, a húgom furulyázott, léptünk is fel együtt zenesulis koncerten. Haj, de régen volt...) (És még mindig nagyon jó érzés, amikor beírom a keresőbe, hogy német népdalok, és a saját könyvemet is felhozza találatként.)
Fél öt lett, és dobozolnom kell. A lehetséges "étrendet" felskicceltem már múlt pénteken, boltban voltam hétvégén, úgyhogy uccu neki, összeraktam. Közben ezer dolgot csináltam még, de aztán csak kész lett.
Reggelik: sonkás-sajtos rántotta
Ebédek: csokokrém és palacsinta (fahéj nélkül)
Vacsorák (majd frissen): sült hal, saláta
Előző dobozolás itt.
Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha
Reggelik: sonkás-sajtos rántotta
Ebédek: csokokrém és palacsinta (fahéj nélkül)
Vacsorák (majd frissen): sült hal, saláta
Előző dobozolás itt.
Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha
