Humor

Facebook oldal: Boszorkánykonyha

Vasárnap, Magyarország 9. (Hogyan húzd ki magad a mélypont felé húzó örvényből)

A kilencedik, Bécs után itthon töltött napom átlagosan kezdődött. Edzés, házimunka, autózás, dumcsi, főzés...

Reggeli: olíva bogyó, krémsajt magokkal, savanyú uborka (anyutól, cukormentes), sült szalonna, paprika, házi szalámi.

Ebéd: baconös hagymakarikák http://boszorkanykonyh.blogspot.hu/…/baconos-hagymakarika.h…

- baconös sajt http://boszorkanykonyh.blogspot.hu/2015/10/baconos-sajt.html

- csípős chilis zöldségragu

- desszert: sajtgolyó http://boszorkanykonyh.blogspot.hu/2015/08/sajt-golyo.html.

Közben kenyeret is sütöttem, az látszik a fotón a háttérben: http://boszorkanykonyh.blogspot.hu/2014/01/kenyer-receptek-gyujtemeny.html.

Vacsora: 1 vajas-sós-paprikás kenyér.

Mozgás: reggel súlyzós, délután 50 perc tempós séta.

Ebéd után, sőt inkább a délután közepén jött a mumus. Ez egy érzés-gondolat egyveleg, ami mostanában meg-meglátogat. Elfog valamiféle fáradtság és lehangoltság érzés, ami hirtelen akkorára nő, hogy úgy érzem, nem bírom el a súlyát. Húz lefelé. Ilyenkor két választásom van: vagy hagyom, vagy felveszem a kesztyűt ellene. A depresszió ideje alatt hagytam. Hagytam, hogy eluralkodjon rajtam. Hiszen ólomsúlyú volt a fáradtság, úgy éreztem, rám szakad a világ, besötétítettem, ledőltem. Aludtam. Amikor felébredtem, tudtam, hogy hamarosan megint ez lesz, hogy kezdődik újra és újra (és újra), így legtöbbször fel sem keltem. Volt, hogy napokig. Azóta tudom, hogy kell ilyenkor az a kesztyű. Fel kell venni, harcolni kell. Ki kell magam húznom ebből az állapotból. Mindig. Mert ha egyszer engedek neki, visszaránt az a régi örvény, azt pedig többé nem akarom. Először próbálok a jelen pillanatban jó/kellemes/pozitív dolgot keresni. Azonnal. Ma kinéztem az ablakon. Láttam, hogy csodaszép színűek a falevelek a mesés napsütésben, de a következő pillanatban elkapott az örvény, tudtam, hogy azonnal lépnem kell. Nem gondolkodtam: kabát, cipő, kifelé, ki a levegőre, lábak egymás elé, gyerünk, mozgás! Anno Dr S. gyakorlatilag kötelezővé tette a napi tempós sétát. A kezelés része volt. És azóta már tudom, hogy tényleg jó terápia. Eleve jót tesz a levegő, jót tesz a fény, hogy az ember kiszabadul kicsit a négy fal közül, a megszokásból. És jót tesz a mozgás is.

Az első 2-300 méteren még borús volt a hangulatom. Nem is néztem, merre indulok, csak mentem. Aztán átölelt a természet. Éreztem a friss levegőt, ahogy a fülembe duruzsol menet közben. Arcomon éreztem a nap cirógató simogatását. Majd láttam a színeket: az ég kékjét, a szikrázó őszi színű leveleket a fákon, a földön, hallottam ropogásukat a talpam alatt. Az út felénél már megnyugodtam.

Nézem az embereket, akik jönnek és mennek, és mindannyian nagyon belemerülnek a saját kis világukba, amely olyan apró, hogy belefér egy mobiltelefon képernyőjébe - nem csoda, hogy nem tudják levenni róla a szemüket és a fülüket.

Paulo Coelho

Ekkor a lovardától kisétált egy lány. Csillivilli futószerkóban. Futott tíz lépést, megállt. A mobilját maszírozta. Aztán ez ment jó darabig.

Megelőztem és tovább gyönyörködtem a naplementében.

Mindannyiunknak örömet szerez a minket körülvevő természet szépsége, ha képesek vagyunk meglátni. Még a nagyvárosok forgalmas utcáin is megesik, hogy apró növénykék törnek elő merészen az útburkolat repedéseiből. Álljunk meg egy pillanatra, vegyük szemügyre, és csodáljuk meg "elszántságát", élni akarását. És adjunk hálát, hogy egy ilyen csodálatos, lenyűgöző és varázslatos világban élünk - a növények világában.

Jane Goodall

Dr S. anno azt javasolta, hogy napi minimum 40-45 percet gyalogoljak tempósan. Többektől (sportolók) hallottam, olvastam is róla, hogy a heti két-három ilyesfajta mozgás is jó kiegészítője lehet bármilyen sportnak. Én inkább többet szeretek menni, de tény: ennyi is nagyon jó hatással van rám, nemcsak a testemre, hanem a lelkemre, a kedélyállapotomra is. 

Nagyon-nagyon régen láttam már itthon naplementét. Valami hihetetlenül csodálatos volt, ahogy izzott az égbolt, a narancs ezernyi színét szórva szerteszét.

Csak két dologban hihetsz. Vagy abban, hogy a világon minden csoda, vagy abban, hogy semmi sem.

Gilbert Fowler White

Facebook oldal: Boszorkánykonyha

Baconös sajt

Hozzávalók (egy kis adaghoz):

# 2 szelet kék penészes sajt # 2 szelet bacon

Elkészítés:

# Vágok 2 kis szelet sajtot.

# Baconbe tekerem.

# A végeit behajtom, fogvájóval megtűzöm.

# Sütőpapírral bélelt tepsibe teszem.

#200 fokra előmelegített sütőben 40 percig sütöm.

Egyszerűen mennyei!

Facebook oldal: Boszorkánykonyha

Motiváció

Nem megy. Kövér vagyok. Hájas. Egy csődtömeg. Két napig tartottam az étrendet, de ma megettem mindent, ami a konyhaszekrényben volt. Én ezt nem bírom. Fáj. És különben is, hogy nézek ki az ezer éves melegítőmben?! Mindenki trendi ruhákban jár futni. Nekem nem telik erre. Nincs személyi edzőm. És különben is, mit keresnék én egy teremben?! Elfogyott a motivációm. Jobb lesz, ha zsíros maradok. Mindenki posztolgatja az előtte-utána képeit, de nekem sosem lesz ilyen.  Mindenki be tudja tartani, hogy ne egyen mellé, csak én nem. Mindenki talál időt az edzésre, de én nem. Mindenki ügyes, kitartó, csak én vagyok ilyen béna és lusta. De hogy csinálják? Nekem miért nem megy? Pedig akarom! De... Én...

Nem kell mindenkinek jól kinéznie. Nem kell mindenkinek figyelnie az egészségére. Nem kötelező olvasni, kérdezni, tanulni, lefogyni, kilépni egy rossz kapcsolatból, másik állást keresni...

Amíg az ember tele van kérdésekkel, kételyekkel, kifogásokkal (...), addig nem olyan fontos még az a halványan kitűzött cél. Amint egyértelműen és határozottan meghoznak egy döntést: "Megcsinálom!", onnan már jön a cselekvés és így a sikerek is.

Röviden, tömören:

“Az emberek nem lusták. 

Egyszerűen nincs olyan céljuk, ami motiválná őket.”

 Anthony Robbins