Nem tartok nagy karácsonyt, mert szerintem nem a vásárlás és az ajándék a lényege, nekem nem arról szól, hogy minden csillogjon, illatozzon, szuper legyen, az ember meg hulla fáradt és ideges... Egyszer voltam boltban, egyben, ma, minden ajándék megvan, a pénztárcám sem sínylette meg.
A mai városba menésnek az ajándékvásárlás volt az apropója, mégis úgy alakult, hogy én kaptam "ajándékot". Jó volt összefutni rég nem látott ismerősökkel, ölelés, puszi, mosoly... Nagyon jó volt kicsit beszélgetni, hallani róluk, ki merre van, kivel mi történt... Még akkor is, ha mindenki sietett.
Ma voltam a kezemmel neurológián. Még november közepén kaptam mára az időpontot. A dolog úgy festett, mintha egy hollywoodi jelenetbe csöppentem volna. A dokit Peter Falk játszhatta volna, zseniális alakítás kerekedett volna belőle. Amúgy olyan volt, mint a Télapó segédje, egy kicsi, kusza hajú manó, aki tőszavakban beszél, valami fura nyelven. Az asszisztens Sandra Bullock volt, egy épp a legelső napját itt töltő nővérke, aki ezelőtt még sosem látott számítógépet és sosem hallott latin szavakat. A Télapó manója (a doki) mutatta, mit hogy kell, és ismételte el a latin kifejezéseket kifejezéstelen arccal, háromszor is, mire egyszer sikerült leírni. Varázsolni is tudott Peter Falk. Négy, összesen kb 40 másodperces (!) vizsgálatot csinált, de a leletemen szerepel egy teljes oldal "státusz", részletesen kiterjedve a kognitív képességeimre is, miszerint az emlékezetem, a kognitív funkcióim "nagy vonalakbEn megtartottak". Amikor kijöttem, akkor olvastam el a leletet, és ezeken a státuszként felvett dolgokon ott az utcán röhögőgörcsöt kaptam, úgy, ahogy voltam, hahotáztam, majd' bepisiltem. Konklúzió: az ember maradjon csak egészséges.
Ma adták elő a sulisok a falu német klubjának a betlehemes műsort, így 5-re mentem dolgozni. Tündériek voltak a jelmezekben és nagyon ügyesek a műsorban. Holnap fél 8-ra megyek, ebédeltetek és napközizek, aztán 5-kor újra műsor, most komplett három blokkos, karácsonyi a falunak. Remélem, belefér azért 12 órába majd a hosszúzás.
Tavaly karácsonykor kint dolgoztam. A-nál, Ausztriában. Karácsony, szilveszter, újév- mind munkával telt. Amúgy sem volt kellemes, hát még egy durván demens nénivel. Ma találkoztam az akkori váltómmal, aki elmesélte, hogy utánam nem sokkal ő is eljött onnan (érdekes módon ő rögtön kapott új helyet, én fél év könyörgés után sem). A. állapota rohamosan romlott, teljesen agresszív lett, a végén már morfiumozták és most októberben meghalt. Megváltás volt ez neki is, a családjának is.
Idén karácsonykor itthon leszek. Ha minden igaz, a "nagy asztalnál", minimum hat olyan emberkével együtt, akik nagyon fontosak nekem. Ha csak pár szelet száraz kenyér és egy kancsó víz lenne az ünnepi asztalon, nekem akkor is csillivilli-meseszép lenne a karácsonyom. :)
