A hőség miatt napok óta szörnyen rosszul alszom. Tegnap bejött a beharangozott vihar, örültem, mint egy kisgyerek a játéknak, hogy végre esett és jó hűvös lett. Kint. Ahogy csökkent kint a hőmérséklet, hiába volt minden nyílászáróm teljesen kitárva, bent úgy mutatott folyamatosan többet a hőmérő. A falakból, de még a bútorokból is csak úgy áradt a forróság, a magas páratartalom mellett most aztán igazi szauna lett az albérlet. Irtó nehezen aludtam el. Újabb vihar jött még éjfél előtt, felkeltem becsukni az ablakokat. Utoljára fél 2-kor voltam fent, pisilni kellett, és ekkor újra kinyitottam mindent és aludtam óracsörgésig. (Azért kelek órára, mert még 6 előtt, ha bekapcsolom a terasz ajtónál a kölcsön ventilátort, tudok hideg levegőt bejuttatni a lakásba, meleget meg ki.)
Reggel irtó jó idő volt kint. Csak ültem a teraszon és élveztem, hogy szinte fázom. Délelőtt átugrott M. hozott néhány dolgot a piacról (csírát, paprikát, paradicsomot, margarétát, málnát, köszönöm!). A napok óta tartó szenvedős (nem-)alvás kipurcantott rendesen. Délelőtt fél 10 körül lefeküdtem aludni, az órát beállítottam fél 2-re, mert azért van itthon (is) dolog, ha nem csörög, szerintem alszom reggelig.
Mára laza napot "terveztem". Azért az idézőjel, mert a legfontosabb: nincs terv. Tegnap -a szokásos módon- egy papírra felírtam, mik azok a dolgok, amiknek meg kell lenniük, de egyik sem határidős, egyik sem kell azonnal, szép lassan ráérek velük.
Egyszerűen mesés nyári nap volt a mai. Nem volt kánikula, nem égette ki a nap az ember bőrét, csend volt, kék ég fehér tejszínhab-felhőkkel, az árnyékban csodásan kellemes meleg, jár a levegő, nem voltak egész nap csukva az ablakok.
Nagyszerű, hogy három háznyira van egy kis erdő, park. Erre sétáltam ma. Csak ráérősen, szemlélődve, élvezve, hogy a tegnapi vihar egyelőre elűzte a kánikulát. És még a boltba is beengedtek 1 perccel a zárás előtt. (Egészen egyszerűen boltba indultam, aztán mégis előbb a séta mellett döntöttem. Igazándiból fogalmam sem volt róla, mennyi az idő, csak itthon láttam, hogy tényleg záróra volt már, amikor a bolthoz értem. Pur kenyér kellett csak a holnapi reggelihez.)
Szerintem korán megyek ma aludni, irtó fáradt vagyok, kihasználom, hogy van lehetőségem egy kis lazításra.
