Feltöltöttem a suliban a folyékony szappanos flakont. Ha egyszer netalántán ideges leszek, majd kiiszom. 
Ma is kellemes volt a suliban. Nem gondoltam volna, hogy a kicsik ennyire szeretnek puzzle-t kirakni, márpedig nem akarták abbahagyni.
A nagyoknak nemzetiségi németre is van már, mamitól meg majd megkérdezem (a nagymamám és dédanyám van a puzzle képen), milyen érzés kirakóvá válni. 😊
Az etika nem a kedven tárgyam ebben az iskolai formában, de azért megcsináltuk, amit kellett, és a névjegykártya tervezés és alkotás kifejezetten tetszett a gyerkőcöknek.
Ezt pedig csak megmutizom, mert ilyet ezelőtt még sosem láttam: a szépséges naplók.
Ettem ma is rendesen.
A gyerekek nagy része beteg. Már tegnap este én is tüsszögtem, ma az orrom is folyik, szóval itt az idő, hogy agyban is erősítsem az immunrendszerem. Azt olvastam, hogy az agy a "nem" szót nem azonosítja, tehát nem arra kell gondolnunk, amit nem akarunk, hanem arra, amit igen. Nem "Nem vagyok beteg", hanem "Egészséges vagyok". Ahogy a nemrég elhunyt Louise Hay mondta: "Elfogadom az egészséget". Ma megint iskola-melós estém volt (nagyon piszkálja a csőröm a 3. és 4. osztályos német tananyag, olyannyira, hogy már van is egy koncepció, ami mentén haladhatunk), a szemeim leragadnak, de mielőtt bealszom, elküldöm az egészség-üzenetet az agyamnak, dolgozzon csak rajta.
