Szabadnap. Ébresztő megszólal 4.30-kor. Amint feleszméltem, megjelent egy mosoly az arcomon. És ott maradt. Pedig rájöttem, hogy elfelejtettem kimosni a futócuccomat. Sebaj, kerestem másikat. Futni keltem fel korán, ennek még a gondolata is őrizte a mosolyomat. Felhúztam az ezer éves, kopott, de kék, és ezért nekem nagyon tetsző gönceimet, a megragasztott talpú futócipőt és megcéloztam a 10+ km-t. Előtte még elmondtam egy imát, hogy a cipő épségben maradjon, amíg hazaérek (a másikakat is használom ám, amiket kaptam) és a kelő nap sugarai után futni kezdtem. A mosoly maradt az arcomon. Akkor is, amikor a kezdésnél a tüdőm duzzogva kijelentette, hogy ő asztmás és hagyjam békén. Ismerem már, tudom, hogy legtöbbször kiengedi maga előtt dacosan összefont karját és fut velem boldogan. Most is így volt a táv harmadától.
Annyira gyönyörűek ilyenkor a színek! Olyan jó a friss levegő, látszott a leheletem és velem együtt lehelte ki a föld is az éjszakai álmát, ébredezett minden, végig nézelődtem, pedig ezerszer megtettem már ezt az utat.
Utam végén még macskáztam is egyet. Ott sétált a járdán, szóltam neki, odajött és kicsit meggöngyörgettem.
Minden, de minden zöld, imádom ezt a várost.
És meglett a 10 km.
Aztán bevetettem magam a városba, a sokat halogatott ügyeimet végre mind elintéztem. Beugrottam a munkahelyemre is, vendégként. Eddig még sosem ültem a teraszon, most kipróbáltam. Nem sokáig maradtam egyedül, mert jött V., aztán A., majd G. és B., jó volt ücsörögni, beszélgetni. Fél 2-re értem haza. Megjött a szuperfriss újság, június 30-án.
R: a tegnapi munkába csomagolt ebéd, azaz két szendvics, keto kávé
E: töltött cukkini (3 db) és 2 palacsinta (köszönöm!)
V: 10 deka parizer, zöldség (köszönöm!)
Mozgás (napi összes): 14 km
Ezt mára ígértem, de holnap lesz belőle...
Facebook oldal: Boszorkánykonyha
