Dobozolás 3 napra

Na kérem, ez az előző dobozolás, legalábbis makrókat tekintve. Megint 3 napra.

A bundás kenyérért egyszerűen meg vagyok veszve. Sok évig nem ettem kenyeret, így bundásat sem, hát most el tudnék rajta élni. Nem volt kérdés, hogy a következő 3 napon is az lesz a reggeli paprikával és teával. 

Teát most earl gray-t vettem. Egy: mert szeretem és nagyon régen ittam. Kettő: olcsó. Három: B-től tanultam, hogy egy filtert kétszer is lehet használni, és mivel ez erős tea, ennél tényleg lehet. Szóval ha spór van, akkor spór van.

Túróból a legolcsóbbat vettem, mint mindig. (Az aldiban akciós.)

A gyümölcs a túróhoz most fagyasztott áfonya. Imádom, és ez volt a boltban a legkedvezőbb árú. (Akciós az aldiban a fagyasztott gyümölcs, holnap megyek beszerezni.)

Az ebéd lecsós virsli, tarhonya.

A virslivel gondban voltam, mint mindig. Konkrétan egy fajta van, amit meg tudok enni (berlinki, teszkós), de annak már olyan horror ára van, hogy néztem inkább másikat. Az összetevőit nem olvastam el, mert láttam, hogy iszonyú hosszú a lista, úgyhogy lehet benne szemét bőven. Ez van. Viszont nem eszek rendszeresen ilyesmit.

Tarhonya. Azt hiszem, még soha nem vettem. De világ életemben nagyon szerettem. Ja és még sosem főztem tarhonyát, de ugye az ember sertepertél annyit a konyhában anyukája mellett gyerekkorában, hogy elles ezt-azt.

Vacsi tojás, sajt, paprika.

Dobozolós gyűjtemény bejegyzés itt.

Napi cuki

Nem vagyunk egyformák. Van, aki szép, van, aki nem, vannak okosak, akadnak butácskák. A gyerekek sem olyan egyformák, mint a régi óvodai pöttyös bögrék. K. kézügyességét a Jóisten elfelejtette kiosztani, amikor megszületett. Mégis iskolába került, meg is gyűlt a baja a ceruzával. Jobban mondva azzal, amilyen nyomot hagyott a füzetekben. Még másodikban is, ha csak meghallotta, hogy "Vegyetek ceruzát a kezetekbe!", legtöbbször keserves nyivákolásban tört ki: "De én utálok írni!". Ahogy nőtt, ő is, mint mindenki, változott. Idén nincs hiszti íráskor, nincs utálom meg nem akarom, bármit leír akárhányszor szó nélkül. De a betűk csak nem szebbek, szaladgálnak vidáman a sorok között, kilógnak a vonalból meg belógnak, de hát van ilyen.

Ma másolás után K. is hozta a füzetét javításra. Ránéztem a füzetlapra és hirtelen nem tudtam, kié. Mert ugyan nem oda írta, nem úgy, ahogy megbeszéltük, akadtak benne helyesírási hibák, de a betűk aprók voltak, éppen beleillettek a sorba, szépen kerekedtek. Megkerestem a füzetet tartó kéz végén a fejet, és kikerekedett szemmel nyugtáztam: ez bizony K. arca. 

- K., hiszen ez gyönyörű!- mondtam. És nem is sejtettem, hogy ez az egyszerű kijelentés varázsmondattá válik.

K. ugrándozott örömében, szó szerint fülig ért a szája, boldogan mutogatta fűnek-fának a füzetét a szünetben. Még később is ölelgetett, bújt hozzám, és olyan szerelmetes pillantással mondogatta a nevemet a kezemet szorongatva, hogy attól még a jégcsap is elolvadna.

Ilyenkor érzem azt, hogy ma érdemes volt bemennem dolgozni. Mert a lényeg nem a tantervben, a tanmenetben és a tananyagban van...