Dolgoztam olyan munkahelyen, ahol voltak határozott szabályok, de ezek keretein belül kaptam bizonyos fokú szabadságot. Volt (nem is egy) olyan munkahelyem, ahol csak szabályok voltak és pont. Volt olyan is, ahol minimális szabály volt, viszont emellé kemény elvárások társultak. Nekem az a könnyebb, ha tudom, mikor, mit, hogyan, hova. Tehát ha konkrét szabályok vannak, amiket meg lehet tanulni (egész gyorsan tanulok), és mellette emberszámba vesznek. A szemtől szembe "elv" híve vagyok, szeretem, ha megmondják a dolgokat a szemembe, azonnal, ha valamit nem jól csinálok, abból tudok tanulni. Én csak mostanában tanulom, hogy én is el merjem mondani a véleményemet, azt, ha valami nekem nem tetszik vagy máshogy szeretném.
Nem tudom, mi történt, vagy történt-e valami: ma kegyetlen rossz volt az üzletben délelőtt a hangulat. Feszült, ideges. Persze elmúlt délutánra, de a gyomromban valahogy megmaradt az a fura érzés. És nem akartam, de hazahoztam. Vasaltam és ez járt a fejemben. Kimentem a teraszra, de nem is hallottam a madarakat az én kis arborétumomban, mert lekötöttek a hazahozott gondolataim. Virágot locsoltam és minden csepp vízzel a délelőtt hangulata szállt meg. Aztán elkezdtem sorolni, mi volt a jó a napban. És csak soroltam és soroltam, mert nagyon sok jó dolog/pillanat volt. Szeretném megtanulni, hogy ha kilépek a munkahelyről, az ottani dolgokat ott tudjam hagyni. Ahogy a magánéleti dolgaimat simán itthon tudom hagyni, ha munkába megyek.
A mai nap meghatározó momentuma volt számomra a csokor rózsa, amiből pár szálat le is fotóztam. Már reggel megláttam, amikor beléptem az üzletbe, és tátva maradt a szám. Ilyen IGAZI rózsaszínt nagyon ritkán látni. És ilyen álomszép rózsákat is. Abban az üveg vázában egész nap finoman rózsaillattal kényeztettek, és ahányszor elmentem mellettük, megszagoltam és megcsodáltam őket. Ha pillanatokra is, de átsegítettek ezen a fura hangulatú műszakon.
Hazafelé pedig biciklivel indultam, de pár méter után egyszerűen leszakadt az ég. Arra gondoltam: ha kisütne a nap, lenne szivárvány. Két harmadnyi út után meg is történt: hirtelen, ahogy az eső jött, hét ágra sütni kezdett a nap. Nemsokára meg is találtam a szivárványt. Mesés volt.
Hogy mi a rossz az életemben? Nem taglalva a témát, két dolog. Éhesnek lenni és hogy fáj a lábam (igen, még a múltkori maradéka). Oké, rossz, de nem tragikus. És mindkettő lesz majd jobb is. Ma például mondta a főnököm, hogy hetente lesz fizetés és kéthetente jatt visszaosztás. Ez szuper dolog, mert a csekkek sem egyszerre jönnek, és így -én legalábbis- jobban fogom tudni heti beosztásban, mennyit költhetek az étkezés luxusára. (Próbaidő után pedig nő az órabér is.) A lábamra vigyázok. Napi szinten nyújtok és visszafogom magam a futás-gyaloglásban is, amint érzem, hogy valami nem oké, aznap nem futok többet. És sokszor csak sétálok, keveset, mert nagy szükségem van még a lába(i)mra.
Az étkezésem mostanában vicc kategória önmagamhoz képest, hát most nem tudok figyelni arra, hogy "mindenmentes" legyen minden...
R: 2 vajas-paprikás kenyér, keto kávé
E: 1 szendvics (kettőt vittem a munkába, de egyet megspóroltam, jó lesz holnapra), gyenge keto kávé
V: 1 pár virsli, mustár
Mozgás: 9 km (két részletben)
Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha
