Reggel öt. Megszólal az ébresztő. Általában előtte pár perccel ébredek. Sötét van még. És szerencsére hűvös. Kitárok minden ablakot, aztán indulhat a nap. Hátizsák csekk: pénztárca, kocsikulcs, fájdalomcsillapító. Szatyorba a napi elemózsia a hűtőből: reggeli, ebéd, uzsonna. Házimunka az indulásig. Ablakbecsukás. Irány a parkoló. Csodás hűvös az idő, közben lágyan süt a nap. Az ég kék, körös-körül fák, fű. Bepakolok a csomagtartóba. Aztán megtörve a rutint nem pattanok rögtön a vezetőülésbe, hanem megállok. Felnézek. Mélyet szippantok a friss levegőből, szememet simogatják a kellemes fénynyalábok. Csönd van. Bennem is.
...
Vittem magammal magamban a csöndet. És őrzöm még este is.
