Nem tudok mindent leirni, mert szombat este ota itt rengeteg dolog tortent. A. elmondott mindennek, kest fogott ram, nem volt egyetlen perc nyugtunk sem, se ejjel, se nappal.
Ma hajnalban a fel falu fent volt. A. eloszor kizart minket a hazbol tegnap ejjel, aztan sajat magat. A szivem a torkomban dobogott, ahogy dorombolt a kapun, razta a csengot es orditott. Minden szomszed leskelodott, de senki nem jott segiteni. Bezarkoztam a kis vendeghazba, remego gyomorral probaltam pihenni. Aztan ujra bent volt. Orditott tovabb I-del es randalirozott. Bevallom: feltem, nem mertem hatramenni I-hez, aki a mutermeben huzta meg magat.
Fel hetkor arra ebredtem, hogy full hangositassal koncert van az udvaron. Persze nem volt: a pasi bomboltette a CD lejatszot. Minden batorsagomat osszeszedve hatramentem I-hez. A. ott ult onelegulten, ures uvegek kozott, az ordito zajban I. mellett. Koros korul veres papirzsebkendok, cigaretta csikkek, alkoholbuz. Megmondtam az urgenek, hogy ha reggel 8-ig nem megy el, kihivom a rendorseget. Orditani kezdett es a fejemen akarta szettorni I. egyik festmenyet. A gyomrom a szivem helyen dobogott, de beadtam I-nek a gyogyszereket es visszazartam magam a kis lakba. Ekkor I. csengetett. "Nem szabad sirnod. Nem szabad felned. Az Univerzum segit, legy bator, gyerunk, menj!" I. kozolte: kihivta a rendoroket, 10 percen belul itt vannak.
Innen felgyorsultak az esemenyek. Kihallgatas a helyszinen. Megbeszeles. A fotorzs javaslatara a pasi lehetoseget kapott, hogy delutanig kialudja a szervezetebol az alkoholt es rendori jelenletben hazavezessen. Csakhogy amikor ezt kozoltek vele, olyan agressziv volt a rendorokkel is, hogy azonnal letartoztattak es elvittek. Ilyet eddig meg csak filmben lattam, de nem vagyok boldog, mert atelhettem. Foleg, hogy nekem ott maradt I., aki hisztirohamot kapott. Es menni akart A. utan. Segitseget kellett kernem, duhongott, nem birtam el vele egyedul. Jott is H. es A., meg jo, hogy mar sokakat ismerek a faluban es mar az elejen megadtak a telefonszamukat is...
Delutan ertem jottek es elvittek a teretileg illetekes rendororsre, tanuvallomast kellett tennem a keses ugy miatt. Nagyon rendesek voltak, nagyon baratsagosak, nagyon turelmesek /es boldogok, hogy nem kellett tolmacs/. Romerquelle asvanyvizet kaptam... Meg sosem voltam "aldozat", nem tanuskodtam, hat szamomra nem volt felemelo.
Nem reszletezem. A. 14 napos tavoltartasi vegzest kapott. Tehat nem johet ide. Ha megis megteszi, annak komoly kovetkezmenyei lesznek. Amennyire ismerem, jonni fog. Percekent idetelefonal, I. majdnem mindig felveszi. A tarsfuggoseg durva dolog... De ez nem az en ugyem.
Ejjel 10 ora mult. Beadtam I-nek a napi utolso gyogyszereket. Bekentem es befasliztam a labat. Kedvesen jo ejt kivantunk egymasnak. Csend van a hazban. Vegre csend. Nyugalom meg nincs teljesen, mert hallom a szivem meg heves dobogasat. Szeretnem hinni, hogy a dolog elmult. Hogy a sztorinak vege. Hogy amig itt vagyok, biztonsagban vagyok I-del. Hinnem kell. Hiszem.
