A tegnapi vacsora után ma korán keltünk, reggel nyolckor misére mentünk Hőgyészen.
Aztán sétálni "A keresztig", amit a felmenőim (is) gondoztak nagyon sokáig, idén kidőlt (nekimentek traktorral), de helyreállították.
Utolsó közös ebéd.
És persze Cicmó, mindenki örömére.
Idén ott volt M., csatlakozott M. is, így a húgomat és mindkét gyerkőcét láthattam, anyu, mami, keresztszüleim, találkoztam unokaöcsémmel és Cs-val meg T-val, unokanővéremmel és családjával. Számomra a legnagyobb ünnep, ha együtt lehetünk.
