Boszorkánykonyha: május 2016

2016. május 31., kedd

Bölcs

Facebook oldal: Boszorkánykonyha

*** Mindaz, ami igazán hasznos számunkra, kevés pénzért megvásárolható, csak a nélkülözhető az, amit drágáért kínálnak. Ami igazán szép, az egyáltalán nem képezi áru tárgyát, azt ajándékként kínálják nekünk a halhatatlan istenek. A napkeltét és a naplementét, az égen úszó felhőket, az erdőket és a mezőket, a csodálatos tengert egyetlen penny elköltése nélkül szemlélhetjük. A madarak ingyen énekelnek nekünk, a vadvirágokat séta közben leszedhetjük az út mellett. Az éjszaka csillagfényes csarnokába nem kell belépti díjat fizetni. ***

Axel Munthe

Séta a csoda-zöld Mohácson.

Facebook oldal: Boszorkánykonyha

2016. május 30., hétfő

Megjegyzéses

Tudom, milyen a mélyben lenni. Tudom, milyen fuldokolnia az embernek a saját mocsarában, tudom, milyen érzés tele lenni kételyekkel, keresni a hatalmas miértekre a nem létező válaszokat, levegő után kapkodni az oxigénsátorban, elveszettnek lenni, kilátástalannak, sötétnek látni mindent, elvesztve a jelent és a jövőt. Tudom, milyen azt érezni, hogy ez egy hatalmas fekete lyuk, ami beszippantott. Tudom, milyen érzés ilyenkor bezárkózni a szobába, bebújni a paplan alá a sötétben, miközben az ember villám gyorsasággal kegyetlen kemény páncélt épít maga köré, amiben senki nem bánthatja és amivel megvédheti magát önmagától is. Tudom, milyen, amikor a külvilág csiklandozni kezdi ezt a védrendszert, aztán egyre hangosabban dörömbölnek rajta puszta segítő szándékkal, de ezzel csak annyit érnek el, hogy az ember tovább erősíti a bástyákat, belülről. Tudom, milyen napokon, heteken, hónapokon át csak sírni egészen addig, amíg elfogynak a könnyek és az élet már csak arról szól, hogy megpróbálsz lélegezni. És amikor teleszívtad a tüdődet levegővel, eldöntheted, hogy így maradsz vagy kikászálódsz a saját gödrödből. Sőt azt is eldöntöd: egyedül teszed-e vagy segítséget kérsz. Én anno kértem. És Dr S-sel való közös munkánkkal, a kérdései segítségével lassan elkezdtem megtanulni, megismerni önmagamat.

Nem egy és nem kettő -virtuális és személyes- ismerősöm fordult hozzám ezzel kapcsolatos kérdéseivel. Azért hozzám, mert vagy szemtől szemben ismerik a történetemet, vagy olvasták a blogon és bátornak találtak, amiért nyíltan vállaltam-vállalom ember mivoltomat, a hibáimat, a gyengeségeimet. Nem tudok tanácsot adni, csak a kérdésekre válaszolni a saját aspektusomból. Hiszen ezt a harcot csak egyedül lehet megvívni, még ha egy időre orvosi (baráti, gyógyszeres, spirituális...) segítséget veszünk is igénybe, a mocsár mindenkinek a sajátja, nem egy társadalmi, össznépi esemény, hanem kemény magánügy. Az egyénen múlik, mit kezd a "fekete lyuk-szindrómával", a kemény élethelyzettel. Hogy tanul-e belőle, megtanulja-e a leckét és hogyan dugja ki a fejét az ingoványból, majd lép ki a szilárd talajra.

Számomra óriási plusz energia, engem is feltölt, épít, ha -bármiben- segíthetek másoknak. Mindig szívesen tettem, ezután is így lesz. És most eljött az ideje, hogy magamnak is segítsek. Mert habár sok mindenben jó az irány, van jó néhány dolog, amiben változtatnom kell. Ahhoz, hogy jelenlegi helyzetemben ezt ilyen nyugodtan tudjam szemlélni, kellett az a bizonyos mélység, túl kellett élnem a saját, lehúzó ingoványomat. Gondolok mindazokra, akikről tudom, hogy gondjuk van, és mivel csakis saját magatok tudtok kimászni a gödrötökből, máshogy most nem segíthetek: küldök egy virtuális nagy ölelést.

Facebook oldal: Boszorkánykonyha

2016-ban 2016 km/9. heti összefoglaló

1. heti összefoglaló itt

2. heti összefoglaló itt

3. heti összefoglaló itt

4. heti összefoglaló itt

5. heti összefoglaló itt

6. heti összefoglaló itt

7. heti összefoglaló itt

8. heti összefoglaló itt

9. hét:

2016. áprilisában elhatároztam, hogy lefutok-gyaloglok 2016 km-t.

A januári 100, a februári 102, a márciusi 125, az áprilisi 222 km után májusban eddig megvan 159 km. Ahhoz képest, hogy a négyből három hete szenvedek a lábfájdalomtól, egyáltalán nem rossz teljesítmény.

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

2016. május 29., vasárnap

Szombat, vasárnap: van egy álmom

Van egy álmom:

felkelni úgy, hogy

nem fáj a lábom...

Szombat:

Harmadik napja itthon, pihenéssel. Csütörtökön egész nap káó voltam. Pénteken sokat aludtam. Ma is. És nyújtottam. Irtóra fáj. De kell. Nyújtott lábbal előrehajolva nem érem el a cipőmet...

R: szokásos

E: tonhal saláta

Délután: mézes kenyér

Mozgás: 1.6 km

Vasárnap:

A délelőtt közepén M. jött és előállt az ötlettel: menjünk el Szigetvárra fürdeni. Ő (is) tisztában van az anyagi helyzetemmel (is), elvitt, megetetett (és nem válogattam), megköszöntem (többször) és remélem, lesz majd lehetőségem neki is és mindenki másnak meghálálnom ezt a rengeteg segítséget.

A bejáratnál óra, ami enyhén szólva máshogy méri az időt:

Minimum 30 fok volt, a délután közepéig napmentes medence és szigorúan árnyék.

Ebéd: az "Éhes vagy?" kérdésre a szokásos "Á, egyáltalán nem vagyok éhes" válasz után menü, gyorsan választottam, nem válogattam. Finom volt, főleg a rizs. És persze iszonyat tempóval mindent felfaltam az utolsó rizsszemig. Fájt a hasam, de finom volt és ettem.

Tényleg én ettem:

A fürdő épülete nagyon tetszett, olyan, mint egy kis kastély.

Bent is érdekes:

Ez a gyógyvíz nem volt büdös, és nagyon szerették a csontjaim!!! A könyököm egyszerűen imádta! Lehet, hogy a lítiumtartalma volt ilyen jó hatással.

M. sószobázott, én punnyadtam kicsit az árnyékban meg nézelődtem. Később lángost ettünk. Imádom a lángost, egy nyáron egyet szoktam engedélyezni magamnak. Ez nem tocsogott a zsírban, ami nekem jó (utálom az olaj ízű lángost), a tejfölt hiába imádom, nem mertem bevállalni, maradt a fokhagyma és a sajt. Mennyei volt és amíg ettem, örültem, mert úgy éreztem, nem lesz gond belőle. No de amint vízszintbe tettem magam a végre fátyolfelhőn átszűrődő napon, azt hittem, megpistulok, annyira, de annyira fájt a gyomrom. M. is szenvedett, ő sem tolerálja túlzottan a lisztes dolgokat. Jó darabig nyöszörögtünk...

Minden medencét kipróbáltunk. Volt kis úszás, kis szauna, vízsugármasszázs a gyógyvízben, mini séta. Bikiniben voltam, és már az első körülnézéskor megláttam magam az ajtó üvegében. Híztam. Nem keveset. Kábé úgy nézek ki, mint aki sosem figyelt az étkezésre és mint aki az életben nem mozgott öt percet sem. Lehet, hogy ez most furcsán hangzik: nem igazán foglalkozom most ezzel. Nem húztam be a hasam, nem törődtem vele. Örültem, hogy volt mit ennem, örültem, hogy ott lehetek, örültem, hogy végre tusolhattam egy hatalmasat és nem az otthoni víz fogyott a hajmosáshoz. Nem adtam fel a céljaimat, csak ez most egy ilyen időszak. Amikor nem a kockahas az álmom, hanem hogy ne fájjon a lábom... És még azt se bánom, hogy a hajmosás után bongyorka maradt a hajam. Pedig amúgy erre rendesen háklis vagyok.

(Ebben a kánikulában a reggelen kívül esélyem sincs a mozgásra. Fél 6-kor ébredtem, mehetett a gyors gyaloglás mini kis kocogáskákkal kiegészítve.)

R: 3 vajas-paprikás kenyér, keto kávé

E: gyümölcsleves, rizs, rántott csirkemell, mini majonézes kukorica

Délután lángos

Este kis marék mogyoró

Mozgás: 7 km

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Bölcs: a nő

A nő:

3 évesen: Amikor tükörbe néz, egy királynőt lát.

8 évesen: Amikor tükörbe néz, Hamupipőkét látja.

15 évesen: Amikor tükörbe néz, egy rémséget lát. (Anya, ilyen fejjel nem mehetek iskolába!)

20 évesen: Amikor tükörbe néz, azt látja, hogy "túl kövér/túl sovány, túl alacsony/túl magas, túl egyenes/túl göndör" - de mégis úgy dönt, azért még kimegy az utcára.

30 évesen: Amikor tükörbe néz, azt látja, hogy "túl kövér/túl sovány, túl alacsony/túl magas, túl egyenes/túl göndör" - de úgy érzi nincs már ideje változtatni rajta, ezért így megy ki az utcára.

40 évesen: Amikor tükörbe néz, azt látja, hogy "túl kövér/túl sovány, túl alacsony/túl magas, túl egyenes/túl göndör"- ám azt mondja, "de legalább tiszta vagyok" és kimegy az utcára.

50 évesen: Amikor tükörbe néz 'saját magát' látja, és oda megy, ahova akar.

60 évesen: Tükörbe néz, és azokra az emberekre emlékezik, akik nem láthatják magukat a tükörben soha többé. Kilép az ajtón és meghódítja a világot.

70 évesen: Amikor tükörbe néz bölcsességet, tudást és vidámságot lát, és élvezi az életet.

80 évesen: Nem nyűglődik a tükörrel. Csak felteszi a bíbor kalapját és megy, hogy nevessen a világgal együtt.

Talán mindannyiunknak korábban kellene megragadnia azt a bíbor kalapot...

forrás

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

2016. május 28., szombat

Bölcs

Motiváció

Diéták, majd jojó. Ketoval megindul a fogyás, aztán megáll. A tejtermékek elhagyásával újra megindul. Mert hogy hasonlóak vagyunk, de nem egyformák.

Shae struggled with her weight her entire life. She said, "I would go on a diet and lose it, then boom, back on plus more." After she got married, she put on 30 kg. She said, "26 years old, married, fat and lethargic."

She also suffered with digestive issues, allergies, period pain and super heavy bleeding, dry, itchy skin, asthma, and was on quite a lot of medication to manage all of these things.

Shae said, "My mum put me onto your book and I read it cover to cover. I thought, 'Are you kidding, this diet sounds awesome.'

She initially lost 8 kg, then her weight loss stalled for six months. She realised that the reason her weight loss stalled was that she was practically living on dairy, morning, noon and night. An over-reliance on dairy can definitely cause a stall in weight loss, so it is one thing to look at if weight isn't shifting.

She gave up dairy (except for butter), and she lost another 14 kg. She then started incorporating some dairy back into her diet, with the odd bit of cheese and a dollop of pure cream.

Shae says, "My food addiction is gone, allergies gone, period pain (flooding) gone, dried, flaking, itchy skin gone, all medication (the pill, bowel release, antihistamine, asthma) GONE! I feel healthy, vibrant and energised each and every day now and my journey started right here with Christine! Thank you, you helped save me.

“Knowing that I now possess the right tools to eventually start my own family and to know that I can give my future children the best possible start to life, knowing they won't grow up thinking it's ‘normal’ to be sick, overweight, tired…I can't thank you enough. The future is looking very, very bright.”

forrás

Ketogén étrend: Hogyan kezdjem? itt

Ketogén étrend: amit ne egyél itt

Ketózis itt
Ketogén étrend: alapok itt
Segítség a Keto kalkulátor használatához itt
Ketogén étrend: alapanyagok itt
Keto kalkulátor itt
Keto: ajánlott és nem ajánlott édesítőszerek itt

LCHF: Karen itt
LCHF: Amanda itt
LCHF: Fatima itt
LCHF: Frida itt
LCHF: Lindha itt
LCHF: Lisa itt
LCHF: Christine Cronau itt

LCHF story: Maria Emmerich itt
LCHF sztori: Rheanna itt
Derek sztorija itt
Telaine története itt
Tony története itt

LCHF story: Zuzka itt
Egy házaspár története itt
Csak a cukor elhagyásával mennyi változás! itt
Egy idősebb házaspár története itt

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

2016. május 27., péntek

Péntek

Ma reggel a városban voltam. Megjárattam kicsit az autót, megvasaltam a féket, a kicsi kocsi nagyokat hörpintett a melegtől "megdagadt" benzinmaradékból, én meg kerestem és nehezen találtam az ablakspricc indítót (minden más azért megvolt): egy hónapja nem vezettem... Szerencsére megvolt még a lombgarázs, amikor visszaértem, visszaállítottam a kicsikét, itt a szélsőséges időjárástól is nagy részben védve van. Csak leadtam a Madisonban a munkaruhát, felvettem a fizetést, voltam postán. Aztán dőzsölés: lábáztatás és -ápolás a napsütötte teraszon (reggel még nem volt túl meleg)...