2024. április 30., kedd

Kedd

Népismeret kiránduláson Székelyszabarban, a Német Házban.

Mesés. Nekem mindenképp. Az itteni légkör, a tárgyak: én ebben nőttem fel. A minták, a színek: én vagyok.








Itt velem van Papi, Mami, Anyu (...), tényleg megnyugtató, otthonos, boldog, jó érzés.


Nagyon jól sikerült a délelőtt, a gyerekek (is) nagyon élvezték.

Aztán anyu lakásába: pakolás, garázsvásár. Sok dolgát elviszik, mindig örülök, ha valaki tovább használja. Sokan boldogok az egy-két talált kinccsel, ez nekem is nagy öröm. Még Sződligetre is kerül ez-az. :)

(A memóriám BOTRÁNYOS. Ma lett volna egy otthoni program, siettem -volna- haza. Később értünk a suliba vissza, egy kislány beteg lett a kircsi alatt, az anyukáját próbáltam elérni telefonon, de ne maradjon egyedül, de jött X, szólni Y-nak... A falu végén kocsiztam, amikor eszembe jutott, hogy a -teli- éthordót a suliban felejtettem, megfordulás, vissza, parkolás, éthordóért, indulás újra... De tankolnom kéne, de holnap nem lesz bolt, fogalmam sincs, mi van otthon, mi nincs... A húgom beteg, fel kéne hívni... ... ...)

Irtó fáradtan este 6 körül esek haza.

És most nem megyek bele a dolgaimba, nagyon (NAGYON) fáradt vagyok.

Sok(k) most (is) minden. Valamit tutira rosszul csinálok.

2024. április 28., vasárnap

Vasárnap

Valahogy így telnek a napjaim: 


Az idő száguld, a feladatok, megoldandók a munkahelyen is, otthon is csak nőnek, növekednek, sűrűsödnek. Ha egy valamit elintézek, jön kettő másik.

Roppant fáradt vagyok mindig (mindig, mindig...).

Amióta anyu meghalt, Sok minden megváltozott. Szerintem bennem is. Például képes vagyok magam "kívülről" látni. Látom, mit hoztam a szüleimtől, a családból, és mi az, amit nem kell továbbvinnem. De találtam olyat is, amit szeretnék "folytatni". Látom, mi fontos. És egyre inkább kezdem tudni kiválogatni, mi az, ami NEKEM fontos. És hogy ezzel egyedül nekem van dolgom. Hogy ki mit mond, gondol róla, az már nem az én saram. (...)

Az alvásidőm hossza javul. Sajnos korán csörög a vekker, még hétvégén is, de hát dolog van. Újra konstatáltam, hogy stresszevő vagyok, ezt tudatosan le kell győznöm nagyon gyorsan. (...)

Irtó rossz a memóriám. Ha valamit fel is írok, rendszerint egy része elmarad...

Ma reggel kimentem a teraszra, gondolatban összeszedtem 3 dolgot, amit, ha bemegyek, megcsinálok. Hja, gondolod? Otthon maradt mami partedlije, a nővéreknek az ajándék (mindig viszek, nem érdekel, ki mit gondol), és még valami, amire most sem emlékszem 🙈 Végül is tankoltam indulás előtt és ez volt a legfontosabb.

Éhes nem voltam reggel, de szomjas igen. Odafelé majdnem egy liter vizet megittam. Örömteli, hogy jól dolgozik a vesém, de csak odafelé kétszer (háromszor?) álltam meg vizeletüríteni. (Mondjuk tök pozitív, hogy autóval mehetek és -majdnem- akkor állok meg, amikor csak jónak látom.)

A szedresi lehajtónál (9 után) már korgott a gyomrom. Oké, a jánosmajori "csárdában" kérek majd két tükörtojást. Hja: nem volt nyitva. Sebaj. A településke után meg kellett újra álljak üríteni. Ahogy a parkolás (út szélén biztonságban megállás) után átmentem az útszéli erdősáv másik oldalára, elvégeztem a dolgom és ahogy körülnéztem, elámultam: csak pár méterre az úttól, és csönd. Zöld. Bogarak. Növények. Madarak. Dombok. Kék ég, Napsugarak. Élet. Nagyon hiányzik.

Gyönkön aztán vettem egy boltban nasit az ápolóknak.

Mamilátogatás után egyszerűen képtelen voltam vezetni. Megálltam a gyönki benzinkúton, vettem egy kapucsínót, leültem, és ott írtam meg az előző blogbejegyzést. Sajnos nincs mentes kávé, a koffeintől megint remegett a kezem és nem voltam jól, de ebbe nagyrészt belejátszott mindaz, amit mamival átéltem. Vagy fél órát várnom kellett ezután is, ittam, pisiltem. Akkor vettem észre: véletlenül elhoztam mami teás flakonját... (Sebaj, amit ma vittem, ott van...) A pályán aztán megint kezdtem a légzőgyakorlatokat (mint mindig, ha vezetek), és igyekeztem nem elaludni (meleg is volt, fáradt is voltam).

M. kocsijával voltam, az a minimum, hogy nem koszosan adom vissza. Amikor hazaértem, le akartam mosni, de nem volt apróm. Így először boltba mentem (apróságok, kefir, pékáru...). Kocsimosás után anyu lakásába kicsit (pakolás). Amire mentem le a parkolóba, a frissen mosott autót két akkora plecsni galambtrutyi díszítette... Ezt nem lehet így hagyni (sajnos a galambcar roppant gyorsan mar...), vissza a mosóba... 


Itthon még ténykedés (mosás, egyebek).

Nagyon jól jönne holnaptól legalább egy hétvége...

Maminál


Nagyon öreg. Nagyon fáradt. Szörnyen lassan, de simán lehetett vele kommunikálni. 

Kérdezte, főztem-e megint kompótot. Ma barackbefőttet vittem, még ő tette el anyuval Hőgyészen 2021-ben. Azt is megette az utolsó falatig, a levét a kanalába öntve a legutolsó cseppig megitta. Elmajszolta mellé a muffint, amit tegnap sütöttem. Ivott szódát, amit vittem.

Beszélgettünk a szobában. A gyönyörű néni az ablak előtt most is némán feküdt. P. mami a másik ablaknál ma is folyamatosan bekapcsolódott a beszélgetésünkbe és próbált átmászni a rácson. Az ajtónál megint új beteg feküdt gyomorszondával, egy néni, aki a múlt héten még az asztalnál ült.

Megnéztük a fotóalbumát. Mindenkit megismert. Aztán kivettem kicsit. Pár percig csukott szemmel sütkérezett a napsütésben, aztán kérte, hogy vigyem vissza, mert jönnek.

A szobában becsukta a szemét. Hallgatott. Egyszer csak felnézett:

- Megjöttek. Itt vannak.

-Kik, mami?

- Ez egy próba. Megnézik, kik a jók. Őket elviszik haza.

- Hová haza?

- Messze. Nagyon messze. Amikor már nem dobog a szív. Oda nem tudsz jönni látogatni. A Hold mögé.

- Te jó vagy, mami. És én nagyon szeretlek. (Hosszan megöleltem és igyekeztem visszatartani a könnyeimet.)

- 94 év az sok. Nagyon sok. A lábaim éjjel annyira fájtak, hogy nem tudtam aludni. A fogaim már nem is sárgák, barnák. Remélem, hogy kiválasztanak. Veled nem tudok már hazamenni. De ők elvisznek. Szeretnék már menni. Nem tart már sokáig.

 ...

2024. április 27., szombat

Trachttag

Trachttag volt pénteken. A népviselet napja. Idén is csatlakoztunk a Zentrum immár 10. évi szervezéséhez a sulival. A gyerekek fele jött a népviselet egy darabjában, jó volt őket így látni.



Elvittem mamikám gyerekkori képét, itt négy éves. A ruhája álomszép.


Legalább így kicsit ott lehetett. 

Anyunak idén nem tudtam megmutatni a képeket. Három hónapja temettük...

2024. április 24., szerda

Szerda és dobozolás

Kegyetlen "anyu-estém" volt tegnap. Ahogy anno anyu is "hullámvasúton ült" az utolsó két hónapjában, úgy most én is azon érzem magam. Csak az előjel ellentétes. Ő "lefelé" száguldott, egy másik világba, én pedig "felfelé" araszolok. Vannak könnyebben viselhető napok, és vannak kegyetlenek. De jobban megy az alvás, néha képes vagyok egészen sok dolgot elvégezni, máskor mindenre, még egyszerű megmozdulásokra is szó szerint képtelen vagyok.

Tegnap nagyon lent volt, ma egy normál nap. A munka után haza, dobozolás, mosogatógép kipakolás, vasalás (...).

A dobozolás a tegnapelőtti mintára: 


Reggeli: tükörtojás, paprika, pur kenyér.

Tízórai kesu és alma lesz.

Ebéd: saláta, pesto, tonhal, tükörtojás, fűszeres bulgur.

Tegnap elfelejtettem, de ma vacsoráztam is (körözöttet pur kenyérrel, paprikával).

Kóla.

A hagyományos se jó, a cukormentes talán még rosszabb: az aszpartám méreg. A héten elkezdtem csökkenteni a kólafogyasztást. Ma délelőtt egy pohárral ittam, itthon is egyet. A kávéba hétfőn és kedden cukrot tettem édesítő helyett, keveset, nem jött be. Ma mézzel próbálom, az sem az igazi, de nem rossz.

Rengeteg (RENGETEG) dolgon kell változtatnom, az irány szerintem jó.

Azt hiszem, anyu, amíg élek, hiányozni fog, csak idővel megtanulok majd ezzel együtt élni.

Cukik

Tegnapelőtti:


Mai (egy szeretetcsomag süti és egy pogi):


...

- Timi néni, X. már megint veszeked és vereked!

2024. április 22., hétfő

Mérföldkő

Számomra mérföldkő, igen. 2023. október 2-án dobozoltam utoljára. Jó fél éve. Azóta rengeteg víz lefolyt a Dunán, roppant sok dolog történt, anyu január 6-án költözött az angyalokhoz.

Tegnap nem voltam jól. Eszméletlenül fáradt voltam. A tegnapelőtti nagy túra a roppant kemény munkahét után, a sok pakolás, nehéz dolgok cipelése, rengeteg vezetés (...) megtette hatását. Vasárnap (tegnap) képtelen voltam kimozdulni a lakásból, sőt délután ledőltem egy filmmel, de abból nem sokat láttam, el is aludtam.

Ez a fél év alatt ettem, amit kaptam, ami volt, a suliban. Rengeteg nasi csúszott -normál étkezés helyett is, keveset ittam, ha rendes mennyiséget, az leginkább -cukormentes- kóla volt. Csak kicsit látszik rajtam, hogy valamennyit híztam, és kilókban sem vészes: 3. De felpróbáltam az egyik tavaly hordott nadrágomat, és egyáltalán nem tudom felvenni, nem ér össze a gombnál. Tervben megvolt már a fejemben, hogy ha nem is dobozolni, de normálisabban kellene enni. Ma -nem tudom, miért- megint kemény munkanap volt (8 és negyed óra a suliban), utána hazajöttem, felhoztam M-nak az éthordót, szembe szomszédnak, amit ígértem, legyalogoltam az autószerelőhöz (hívott, hogy megvan a műszaki), onnan kocsimosóba mentem, majd mini vásárlásra. Hazajöttem és nekiálltam dobozolni. 

Két dologra tippelek. Az egyik, hogy tegnap "átsuhant" a fejemen a gondolat: "kellene az a bizonyos kattanás kaja ügyben (is)". (És nálam ezek a szinte észrevehetetlen, konkrétan nem tudatos, tényleg csak enyhe fuvallatként az agyamon átsuhanó gondolatocskák szoktak eredményt hozni, de ezeket sajnos nem tudom tudatosan irányítani.) A másik: ma a boltban jó áron volt a kesudió, és régen tízóraira magot szoktam enni gyümölccsel.

A lényeg: dobozoltam két napra.


Reggeli: tükörtojás, pirított gomba, pur kenyér, saláta.

Tízórai: kesu (és alma lesz).

Ebéd: rizs, tükörtojás, tonhal, rizs, pesto, saláta.

2024. április 20., szombat

Szombat: nagy túra

Habár reggel fél 7-kor, tehát időben keltem ahhoz, hogy menjek mamihoz, annyira fáradt voltam, hogy nem mertem elindulni. Fél 9-ig annyira voltam képes, hogy megreggeliztem. Aztán elkezdtem listát írni a millió dologról, amiket jó lenne/meg kell/ muszáj csinálni.



Átolvastam, megállapítottam: a felsoroltakból hiányzom én... Úgyhogy fogtam magam, kiültem a teraszra, és élveztem azt a látványt, amiben szűkölködöm. Amikor ilyen szépen idesüt a nap, akkor én már régen dolgozom.


Igazán szépek a balkonnövényeim.


Anyu terézkéjét még sosem láttam így futni.


A kőrózsái virágozni fognak.


Anyunak rengeteg kosara van, szebbnél szebbek. Amit csak tudok, hozom és használom. A keresztanyumtól hoztam a múltkor egy virágot, azt kosaraztam ma ki/be/meg. ;)


Összeszedtem magam. Igen: ma megyek mamihoz. No de akkor át kell menni anyuhoz: mami 3 bőröndnyi ruháját el kell vinnem keresztanyumhoz (mert nálunk egyszerűen nem fér el), az otthonba a plédeket, lepedőket (...). Párszor leizzadtam, amire lecipeltem mindent M. kis Suijába (az enyém leadva műszakira). Telekocsiztam újra, mint nem olyan régen, amikor anyu dolgit hordtam Mohácsra a költözése előtt...


Első úticél Tamási, temető.



Aztán keresztanyum, Hőgyész.

Majd mami Gyönkön.


Cuki volt ma nagyon. Viszonylag jól van, nagyon jól tudtunk beszélgetni. Főztem neki tegnap kompótot. Dupla adagot vittem, mindet megette (vacsora után, amire nem emlékezett). Nagyon örült, hogy ott voltam, fogta a kezem, a lehetőségeihez képest mesélt. Gyenge nagyon, kis "anyátlan". Anyut annyiban kérdezte, hogy "Anyu otthon van? Mit főz? Babos krumplit?". Majdnem kereken két órát voltam nála, 10 percnek tűnt... Puszil mindenkit.

Hazafelé a naplemente álomszép volt.



Még boltba kellett mennem, kereken 20.00 volt, amire hazaértem.

 

2024. április 19., péntek

Péntek

Roppppant sűrű munkanap ma (is).

Tündérbogár picike felírta az olvasmány címét kis megjegyzéssel.


Estére M. meghívott vacsorázni a Tánczos Pálinkaházba. Jártunk már itt, most is ahhh :)




A mennyei pizza mellett nekem azért is otthonos ez a hely, mert rengeteg olyan dolog van, ami gyerekkoromból (is) ismerős. Ilyen volt a műhely ajtaja Hőgyészen. Ez a pizzériáé:



Ez a hőgyészi:


Ugyanilyen fás ládát hoztam el anyuéktól, a teraszon ebben tárolom a kertészkedős eszközeimet.


Mami horgolt rengeteg csipkeszerű terítőt, mi a mai napig használjuk. A fonott szék: a háttámlája nem ilyen az enyémnek, de az ülőkéje nagyon hasonló, ezen ülök most is.



Holnapra kikapcsolom az ébresztőt. Majd kiderül, sikerül-e nagyot aludnom. Ideje lenne.

2024. április 16., kedd

Kedd

A suliban -habár a múltkor levágták a növényeket- megint teljes az "erdei tündérkirálylány trónja". Én annak látom. Egy elsős kisgyerek kérdezte, miért fotózom le. Mondtam neki. Azt mondta: "Attól, hogy te annak látod, ez még az, ami.".


Felszaladtam munka után anyuhoz (a lakásába, igen), mert V. kért két dolgot. Aztán el is vittem V-nak. Onnan haza.

Közben Cs. írt, hogy talált "gazdát" anyu ruháinak.

Anyu pár dolgát hazahoztam. És használom.



Ma nehéz "anyu-napom" van. Eleve anyák napi verset kerestem L-nek és német anyák napi dalt. Hát a szívem szakadt meg. Kértem is a kollegáimat, hogy segítek a műsort betanulni, de ne kelljen ott lennem az anyák napi műsoron, mert abba én belehalok.

Csak az tudja, mennyire hiányzik anyu, aki ugyanilyen kapcsolatban volt az övével, mint én. Kegyetlenül...

Mai cukik

"Tudod, mennyi van? Egész doboznyivaló!" (1. osztály)

"Timi néni egy csillag, aki leesett az égről és most itt van velünk." (2. osztály)



2024. április 15., hétfő

Hétfő

Munka. Utána Cs-val anyuhoz. Használt dolog boltja van. Segít anyu -gyönyörű- dolgait továbbadni. Aztán V-hoz. Onnan haza. M. hozott -házi- 'mulcsot', azt elterítettem a balkonládákban. Burjánzanak a növénykéim. Csodaszépek.




A 'mulccsal", nem túl közelről nézve sziklakert hatása van. Élet a betonban.


Cs-nak is meghalt az édesanyja, sokat beszélgettünk. Neki nem volt az anyukájával felhőtlen a kapcsolata, ő leukémiás volt, szintén hamar elment, de kórházban halt meg. Ahogy Cs-val beszélgettem, szintén rengeteg dolog tiszta lett a fejemben. Mint amikor hétvégén P-val beszélgettem. 

Pakoltam kicsit, aztán befejeztem a filmet, amit részletekben nézek már egy ideje. Mintha anyu szólt volna hozzám (egy médium is szerepel benne): annak vége, hogy ő itt volt nekem, most már a saját lábamra kell állnom, a kényelmes "elfogadom a döntésedet" helyett saját döntéseket kell hoznom, a saját életemet kell élnem...

Nem tudom, lesz-e valaha is bátorságom a blogban mindent leírni magamról, a félelmeimről, a küzdelmeimről, a döntéseimről. Ha itt nem is lesz, magamban, az életemben meg kell tennem. Nem tudom, arra is képes leszek-e. 

Jelenleg egy nagy-nagy katyvasz közepén süllyedek lefelé. Hol lassabban, hol gyorsabban. Tisztán látok minimum négy dolgot, amit meg kellene tennem, amiben irányt kellene váltanom, amikben döntést kellene hoznom. Az eszem tudja: képes vagyok rá. Valahogy mégis csak toporgok egy helyben...

Azt hiszem, kezdem megérteni, mit jelent, hogy az ember maga választja a sorsát (a tévedéseit, a szenvedését, és a boldogságát is). És hogy ez nem nehéz. Csak azt nem tudom, én miért nem tudok a pozitív irányban választani...

2024. április 14., vasárnap

Hétvége

 Pénteken munka után haza, majd vissza Babarcra, itt volt ugyanis a hétvégénk, a Svábudvarban.








Vacsorameghívás Pécsre.


Szombaton isteni és gyönyörű reggeli.



Aztán Liptód.







Kompozás és séta Mohácson. Majd vissza az álomszép szállásra, estére megérkeztek újabb régi és új ismerőseink.

Vasárnap újra szuper reggeli.

Majd búcsú a -tényleg álomszép- szállástól...




... és egymástól.

(Nagyon jó volt, de nagyon elfáradtam. És holnap munka.)