2016. november 24., csütörtök

Csütörtök, Magyarország 14., utolsó szabinap



R: 2 vajas-paprikás kenyér, keto kávé
E: vajon párolt zöldség, fasírt, csokis süti
V: 4 szelet sonka

Mozgás: 5.6 km

Séta:


Mini a fiúkkal:


És holnaptól munka, 14 nap. Vár Hetzmannsdorf. A nappali:


... és az éjszakai.


Megváltozott a blog szerkesztője. Pár napja megváltoztatták a FB-on a Boszorkánykonyha felületét, győzöm keresni, mi hol van. A kis arborétumomban a levelek fele már lehullott. Épült egy ház, amire ha felkerül a tető, nem látok már át teljes panorámában Horvátországba. Minden változik. Nincs értelme bizonyos dolgok ellen harcolni, mert van, ami sosem lesz már olyan, mint régen és ha belebolondulok, akkor is így marad, sőt nemsokára újra változik. Ilyesmi az is, ami miatt Hetzmannsdorfba megyek újabb két hétre. 

Nagyon kemény volt az előző két hét ott. Viszonylag gyorsan eltelt, de testileg (a nemalvás miatt) és lelkileg (demens beteg ápolása miatt) kipurcantam. Jön újabb két hét, és csak az előnyeit vagyok hajlandó szem előtt tartani, a hátrányait pedig csak tudomásul veszem és megpróbálom okosan megoldani, avagy túlélni.

Minden változik. Ez a két hét sem lesz pontosan olyan, mint az előző etap volt.

Ma telefonáltak Ausztriából a bíróságról: a november 8-ra kitűzött, de 7-én elnapolt tárgyalást december 14-ére tették át. Ezzel most egyáltalán nem foglalkozom, messze van még, ráadásul még el is napolhatják. Ha meg nem, akkor kikocsizom (fizetik az útiköltséget).


Még hiszek abban, ami nincs. 
Még hiszek abban, ami jó. 
Hogy betéved és elvarázsol
váratlan a nem-várható.


Bede Anna