Amióta itthon vagyok táppénzen, hatalmasat fordult a világ. Csak az én világom napjai hasonlatosak nagyon egymáshoz. A műtét után a 3. hétig csodásan, napról napra jobban lettem. Aztán ez lelassult. Pontosan a 6. héten jött a k.ovid. 10. napja vannak tüneteim, egy hete vagyok karanténban. Lázam már nincs. A hátfájásom mérséklődött, de még erőteljes. Nem érzem a szagokat. Vanisnincsis étvágyam. Ma estére hányingerem is lett. Köhögök. Szörcsög a váladék, csak nagyon kis mértékben szakad fel. Az egész fejem is tele van trutyival, az orrom folyamatosan eldugulva, sokszor a fülem is. A fejfájásom sem az az elviselhetetlen már, de fáj folyamatosan. Ahogy a csontjaim és az izmaim is. Fizikai erőm nulla. És ami kegyetlen: a műtéti cuccos ott bent folyamatosan fáj, leszakad. És nemcsak akkor, amikor köhögök vagy az orromat próbálom kitrombitálni, hanem szünet nélkül. Maga az, hogy nincs lázam és hogy a pulzusom nincs az egekben, már óriási könnyebbség.
