Szeptemberben kezdődött, 12-én. Azon a szombaton adták el majdnem a fejem fölül az albérletet... Két napra rá mentem ki Knittelfeldbe E-hez. Ott a második héten durvult el a helyzet, ami miatt 27-én felmondtam. Október 9-én mentem ki Bécsbe, a sztori adott, 16-án szabadultam el onnan. Nem részletezem, ami azóta történt, a sok negatívumot, mi ment tönkre, mi nem működik. Gyakorlatilag minden napra akadt minimum egy dolog. Minden napra. Még hétvégére is, amikor ugye intézni már semmit nem nagyon lehet, egyet azért sikerült elindítanom, arról írtam szombaton.
Nem megyek bele a ma délelőtti történésekbe sem. Nincs értelme. Egy szolgáltatónál voltam, jogosan tettem bejelentést, amit el is ismertek, de sajnos nem tudnak vele mit kezdeni. Fizessek. Amikor az ügyfélszolgálatos kisasszony (kár, hogy nem vagyok P., akkor bemutathattam volna a "Kisasszony!" kezdetű monológot és tuti sikerrel jártam volna...) a sokadik, teljesen normál hangvételben, nyugodtan feltett kérdésem után némán rám nézett a "na ez hülye" nézésével (!), hátat fordított (!!), bement az irodába és becsukta maga mögött az ajtót (!!!), tudtam, hogy nincs itt keresnivalóm. És ez csak a jéghegy csúcsa volt... (És otthon még pontosan 2 és 3/4 órámba telt, amire kinyomoztam, hol, hogyan kaphatok segítséget, mert azért nem fogom ennyiben hagyni, hogy jogtalanul kell fizetnem. És itt a húgom jutott eszembe, aki egyedül intézte anno a lakáshitelüket és intézkedik azóta is, méghozzá nagyon határozottan, és ha kell, ő bizony felemeli a hangját, az asztalra csap, kéri az igazgatót (...), de mindig eléri, amit szeretne.)
Nem megyek bele a ma délelőtti történésekbe sem. Nincs értelme. Egy szolgáltatónál voltam, jogosan tettem bejelentést, amit el is ismertek, de sajnos nem tudnak vele mit kezdeni. Fizessek. Amikor az ügyfélszolgálatos kisasszony (kár, hogy nem vagyok P., akkor bemutathattam volna a "Kisasszony!" kezdetű monológot és tuti sikerrel jártam volna...) a sokadik, teljesen normál hangvételben, nyugodtan feltett kérdésem után némán rám nézett a "na ez hülye" nézésével (!), hátat fordított (!!), bement az irodába és becsukta maga mögött az ajtót (!!!), tudtam, hogy nincs itt keresnivalóm. És ez csak a jéghegy csúcsa volt... (És otthon még pontosan 2 és 3/4 órámba telt, amire kinyomoztam, hol, hogyan kaphatok segítséget, mert azért nem fogom ennyiben hagyni, hogy jogtalanul kell fizetnem. És itt a húgom jutott eszembe, aki egyedül intézte anno a lakáshitelüket és intézkedik azóta is, méghozzá nagyon határozottan, és ha kell, ő bizony felemeli a hangját, az asztalra csap, kéri az igazgatót (...), de mindig eléri, amit szeretne.)
Tudom, hogy nem kellene foglalkoznom a dologgal olyan értelemben, hogy nem kellene dühösnek lennem, csalódottnak, mérgesnek (...) az egész miatt. Tudom és igyekszem is nem többet foglalkozni az üggyel annál, amennyit kell. Hiszen ha öt év múlva esetleg visszagondolok majd erre, lesz jelentősége? Nem hiszem.
Az Univerzum mindig egyensúlyra törekszik. Voltam ma egy másik szolgáltatónál is. Ott is volt panaszom, volt rengeteg kérdésem, módosításom (...), viszont ott a hölgy csendben, nyugodtan, kisujjból válaszolt a sok-sok kérdésemre, kutatott a számítógépen, ha kértem, nyomtatott, átírt, módosított és minden kérés nélkül segített abban is, amiben nem lett volna kötelessége.
Lelkileg meglehetősen ziláltan és későn, délután értem haza. Az idő múlása és az otthoni házimunkás teendők csitítottak ezen. Késő este volt már, amikor anyu hívott. Levelet kaptam az osztrák TB-től: fizessem be a negyedik negyedévi TB-omat, a 475 ajrót. Ebből 100-at kaptam Bécsben, de ugye azóta nem dolgoztam. Cseresznye volt ez a habos tortán, de már csak nevetni tudtam a dolgon. Keserédes mosollyal konstatáltam, hogy mivel az anyagi helyzetemen változtatni nem tudok, nincs más hátra, mint élesben kipróbálni a dolgot: nagyon ügyesen kívánni egy pénzösszeget, elengedni az egészet, állítólag a "hogyanról" majd az Univerzum gondoskodik, nekem csak koncentrálnom kell az összegre. Ha bejön: jó, ha nem: akkor is jó. Azért bízom benne, hogy hamar lesz új meló, már egy két hetes etap is részmegoldás lenne.
Örülök azért, hogy most történik mindez. Most rossz széria van, ezután csak jobb jöhet.
És persze történnek jó dolgok is, kisebbek és nagyobbak. Az egyik az, hogy gyakorlatilag amióta hazajöttem Bécsből, az első pár nap kivételével meseszép idő van: még nem túl hideg, napsütés, mehettem sétálni, fotózhattam a csodás őszi színeket... Ami ennél is fontosabb: egészséges vagyok. Ha ez nem így lenne, minden más értelmet nyerne.
Lelkileg meglehetősen ziláltan és későn, délután értem haza. Az idő múlása és az otthoni házimunkás teendők csitítottak ezen. Késő este volt már, amikor anyu hívott. Levelet kaptam az osztrák TB-től: fizessem be a negyedik negyedévi TB-omat, a 475 ajrót. Ebből 100-at kaptam Bécsben, de ugye azóta nem dolgoztam. Cseresznye volt ez a habos tortán, de már csak nevetni tudtam a dolgon. Keserédes mosollyal konstatáltam, hogy mivel az anyagi helyzetemen változtatni nem tudok, nincs más hátra, mint élesben kipróbálni a dolgot: nagyon ügyesen kívánni egy pénzösszeget, elengedni az egészet, állítólag a "hogyanról" majd az Univerzum gondoskodik, nekem csak koncentrálnom kell az összegre. Ha bejön: jó, ha nem: akkor is jó. Azért bízom benne, hogy hamar lesz új meló, már egy két hetes etap is részmegoldás lenne.
Örülök azért, hogy most történik mindez. Most rossz széria van, ezután csak jobb jöhet.
És persze történnek jó dolgok is, kisebbek és nagyobbak. Az egyik az, hogy gyakorlatilag amióta hazajöttem Bécsből, az első pár nap kivételével meseszép idő van: még nem túl hideg, napsütés, mehettem sétálni, fotózhattam a csodás őszi színeket... Ami ennél is fontosabb: egészséges vagyok. Ha ez nem így lenne, minden más értelmet nyerne.
Mozgás: saját súlyzós 3.hét/1.
Reggeli: 2 vajas kenyerem, mini alma
Ebéd: rántotta, krémsajt, cékla, sült szalonna, 2 marék mogyoró, 4 étcsoki kocka
Vacsora: 1 szelet sajt
Megtalálsz a FB-on is: Boszorkánykonyha
