Péntek, nyaralás 4.

A tegnap esti séta előtti hintázás:

És a ma esti séta. Először a Dunára.

Aztán a munkahelyemre, a gyerekek kérésére. (update 2016.08.22.)

És beszélgettünk, majdnem egy órát. Aztán elsétáltunk egy sarokkal arrébb a sváb utcabálba.

A mai punyis nap volt, azaz punnyadós, pihenős. Én speciel reggel nyolcig aludtam, amikor felébredtem, M. ott feküdt mellettem, mint amikor kicsi volt, P. pedig az ágyában pihent. Délelőtt ébredeztünk, beszélgettünk, megterveztük az ebédet, megvettük a hozzávalókat, főztem. Kizárólag a gyerekek kedvéért voltam hajlandó nekiállni ebben a melegben palacsintát sütni. Kétfélét, M-nak szénhidrát-számolva. Délután átjött M., mivel játszott a gyerekekkel, ledőlhettem kicsit, aludtam is picit, aztán közösen megvacsoráztunk és a gyerekekkel indult az esti program a városban.

Mint minden este, M. ma is beadta magának az esti inzulint 22 órakor, mérés után. ettől az értéktől függ, hogy kell-e neki mérni éjfélkor. Jó volt az érték, de ekkor jött az, ami minden este:

én: - Jöjjek mérni éjjel?

M.: - Nem kell.

én: - Egész biztos?

M.: - Igen.

én: - Száz százalék?

M. (rám néz, mosolyog): - Igen.

én: - Ezer százalék?

M.: - Hááát... 950.

én: - Akkor ha "véletlenül" még fent leszek, mérek éjfélkor.

M. nem szólt, csak mosolygott és belecsapott a tenyerembe.

Kaland ma is volt, ebéd utáni hipo (fránya gyors szénhidrát és még ki tudja, mi miatt), amit érzett M., csak megmérni nem tudta, ugyanis nem működött a vércukormérő... Megoldottuk, de ijesztő volt. Emellett sokat beszélgettünk, nevettünk, pihiztünk, fotókat nézegettünk, sztorizgattunk...

Imádom, amikor itt vannak, amikor együtt vagyunk. Pedig már nagyok, nem lehet őket babusgatni, de azért azt még mind a kettő megengedte, hogy este betakarjam őket és jó éjt puszit adjak. 

Holnap összepakolunk és visszautazunk a Nagyihoz. Folytatódnak a kalandok, Nagyi "strandot" épített nekik a kertben, még pihenhetnek, nyaralhatnak ott pár napig.

Csütörtök, nyaralás 3.

Kalandos reggel, ugyanis a tegnap említett két fürdőnadrág sztorija háromra duzzadt, eközben pedig hatalmas felhőszakadásban indultunk szénhidrátbeszerző utunkra. Amire mindenki jól elázott, elállt az eső is. Hűvös maradt, de mi strandolni mentünk, ma Magyarhertelendre. Útközben Belvárdgyulán ebédeltünk (M. fizette ma az ebédet és a belépőt is, itt is köszönöm!).

Szép a strand, már az elején, a kipakolásnál folytatódtak a nyaralásos kalandok, M. ugyanis otthon hagyta a törölközőjét, én meg a papucsomat. Megkapta az én törcsimet, én meg mezítláb óvatoskodtam bent, kint a betonon nem volt gond, amikor már felszáradt az eső.

Nem volt olyan intenzív mozgásos nap, mint a tegnapi, itt nincs csúszdapark és nem lehet beleugrálni egy medencébe sem. A két gyerek ott van a következő képen, általában így lehetett látni őket: a víz alatt, irtó nagy vízicsibe mind a kettő.

Egyik kedvenc volt a sordófolyosó. 140 centis víz, tehát lehet benne úszni is, merülni is, kézen állni (...), a sodrás nem erős, de azért szembe menni vele nem kis mutatvány. A gyerekek és M. ment így egy kört, nekem nem volt hozzá türelmem, inkább úszkáltam.

Több szintes az épület és kint is elég nagy, de átlátható.

Sokan voltak, de eloszlott a tömeg, nem volt zsúfoltság. 

Egy délutáni pancsikáláshoz elég ez a strand, de inkább annak ajánlanám, aki szeret a vízben ücsörögni, napozni, nyugton lenni, pihenni.

A fürdés után a végén a fiúk csobbantak még egyet a leghátsó medencében, ami egyébként gyönyörű: a széléről szép panoráma nyílik a környező tájra. P-val mi meg csajos napozást tartottunk a napozóteraszon, ahol rajtunk kívül nem volt senki.

Nyaralásos hagyomány, hogy dal íródik, általában egy ismert szám dallamára, vicces szöveggel. Idén nem lett új dal, csak egy szlogen, a Rakéta című dal négy sora. És egy kedvenc, a Yellow submarine a Bealtes-től, amit még este fél tízkor együtt énekeltünk a konyhában (a szomszédok nagy örömére). 

A hazaérkezés után angoloztunk. P. iskolát vált, ahol augusztusban angol "felvételire" megy. Úgy belejöttünk, hogy megnéztük a Cheap thrills videóját is, M. is olvasta a szöveget (neki sem árt az ismétlés), a címen kívül én értettem, azt meg közösen megkerestük. 

Hogy ne szökjön fel a vércukor és hogy mozogjunk is egy kis konkrétat, no meg mert P. kérte, este még elmentünk sétálni. Elég szép kört mentünk, hazafelé M. érezte, hogy lement a vércukra túlságosan is, de nem vészesen. Hipo-ellátás, aztán ment tovább az este.

Jó volt az esti mérés, de M. kérte, hogy "ha véletlenül fent maradsz, ugye mérsz nekem egyet éjfélor?". Hát "véletlenül" még fent voltam és mértem, de minden rendben volt.

Holnap lesz az utolsó teljes nap a nyaralásból, szombaton visszaviszem a gyerekeket a Nagyihoz, maradnak még ott pár napot.