Ma továbbképzésen voltam. Három előadást hallgathattunk meg:
- Pedagógusnak lenni a XXI. században - generációs eltérések/ Előadó: Steigervald Krisztián
- Egy gyermek sem akarja szüleit, tanárait bosszantani –viselkedészavarok kezelése/ Előadó: Reményi Tamás
- Ép értelmű és enyhe értelmi fogyatékos tanulók együttnevelésének tapasztalatai az elkülönített oktatásban/ Előadók: Jenei Andrea és Szeitz Mónika
Egy ötös skálán az első 10-es volt (!), a 2. előadás 8-as, és a 3. is nagyon érdekes.
Az első előadást mindenkinek látnia kellene, a hüle sorozatok helyett adhatnák minden csatornán. Hogy az ember megértse, miért vagyunk ilyenek, miért ilyenek a gyerekek, hogyan lehet segíteni elfogadni, megérteni, és most csak távolról súroltam egy témát, amiről szó volt. Frenetikus volt, nekem sok-sok tantusz leesett.
A 2. előadás már konkrétabban szakmába vágó volt. Nekem megint csak az jött le, amit már a héten említettem valamikor valamelyik bejegyzésben: nyilvánvaló, hogy az oktatási rendszerünk nem működik. A gyerekek egyéniségek, a mostani kicsik tele problémákkal, amiket fel kell(ene) ismerni, amiket javítani/fejleszteni kell(ene), nem egy ősrégi, poroszos módszert megpróbálni mindenkire ráhúzni. Ezt sokan tudjuk, de rengeteg (!!!) a mindenféle problémával, zavarral küzdő gyerek (és szülő), egy általános tanító ha fel is ismeri, hogy baj van, mire behívják a gyereket a szakszolgálathoz, sokszor eltelik egy év (vagy több!), ha meg is van a diagnózis, nagyon kevés a fejlesztő pedagógus pl. Hozzánk is jár ki utazó gyógypedagógus, logopédus, és több gyerkőc fejlődik is, de emellett akkora a tananyag, hogy sok gyereknek nem megy le a torkán. Nincs idő képesség-, készségfejlesztésre, csak minimálisan, rohanva, pedig ez lenne (sok)mindennek az alapja. Tehát sokan használunk alternatív módszereket is, de ez édes kevés. De tegyük fel: a pedagógusok nagy része azt mondaná: ahogy ma csináljuk, az nem jó, nem követjük a világ változásait, a gyerek elveszik a rendszerben. Jeleznék felfelé. Onnan mi jön vissza? Csend kell, rend, fegyelem, kamera, iskolaőr, a tanárok ellenőrzése, a nemígérek betartása. Még csak egy oktatási (és eü) minisztérium sem kell mai gyerekeket ismerő, hozzáértő, szakértő emberekkel... Hiszen alattvalók kineveléséhez nincs szükség tudásra, sőt. Így pedagógusra sem. Valahol -ha reálisan nézem- elavult is a tudás átadása. Hiszen ma bármit tudni szeretnénk, kiguglizzuk (eldöntjük, mit hiszünk el, de ez már más kérdés). És pikk-pakk megvan az infó. A dolog másik fele, hogy pl engem a legtöbb gyerek kenterbe ver informatikai dolgokban. És akkor én tanítsak nekik 3. osztályban számítástechnikát? (Mert szakos nincs, lesz jövőre ilyen tantárgy, valakinek csinálnia kell...)
Roppant összetett ez a kérdéskör (oktatás), de a cél nem a megreformálás, nem a jobbítás. (Ha nem hiszel nekem, beszéljünk 2-5 év múlva.)
Aztán a szervező intézményben vendégeltek meg minket egy "szendvicsebéddel". Csak ennyit ettem, ezt is gyorsan, mert rohannom kellett haza, jött a kárszakértő a wc-szerelés miatt. Aztán még 6 helyre kellett mennem, este 6-ra értem haza. A hétvége sem lesz kevésbé húzós.
