Szerda

 

R: kávé, mandula.
E: 2 tojás, sonka.
V: sült csirke, 1 tojás, spenót.

Testmozgás: 2 óra kertészkedés.

Bölcs

Belső csend: A túlélés művészete

Mindig kell valami, amibe kapaszkodhatsz.

Néha a saját életünk is képes elevenen felfalni minket. A gondolatok fogva tartanak, a tehetetlenség megbénít, a kilátástalanság körül ölel. Az élet megannyi szakaszból áll, elkerülhetetlenek a szakadékok, melyekbe észrevétlenül lökjük bele magunkat. Jöhet bármilyen szívfájdalom és bármilyen megoldhatatlannak látszó helyzet, meg kell tanulni túlélni.

Ok. Igenis minden okkal történik. Ugyan a saját életünkért csak és kizárólag mi vagyunk felelősek, de nem szabad elfelejteni, hogy minden, ami velünk történik,tanítani szeretne valamit. És az élet addig fogja elénk dobni a hasonló helyzeteket, amíg végre hajlandóak leszünk tanulni belőle. A túlélés is pontosan erről szól.

Elfogadás. Ha nem fogadod el, nem tudsz tovább lépni. Akkor csak harcolni fogsz a legyőzhetetlen ellen. El kell fogadnod a kialakult helyzetet és vele együtt elfogadni azt, hogy ennek is megvan az oka, amit lehet, csak sokkal később fogsz megtudni. Egy nagyon rossz helyzet lehet, megóv egy sokkal rosszabbtól. Nem tudhatod. De leginkább ne is akard tudni. Csak fogadd el. És fogadd el a saját döntéseidet. Te döntöttél, nem lehetsz dühös senki másra.

Meg kell találnod azt a dolgot, ami feltölt. Ami elrepít a negatív gondolatoktól. Meg kell találnod azt, amiért képes vagy odaadni az utolsó lélegzetedet, amibe képes vagy belehalni, ami egyet jelent a mindennel. Mert a nehéz pillanatokban erre is szükséged lesz. Bármennyire is szeretnéd könnytengerben úsztatni magadat, használnod kell ezt a mentőcsónakot.

Meg kell tanulnod elfogadni és meg kell tanulnod feltöltődni, az élet minden pillanata egy tanmese, minden a tanulásról és a tapasztalásról szól. Éppen ezért túl kell élned a lehetetlent. Hinned kell. Leginkább magadban és az értékeidben. Dobj ki mindent, amire nincsen szükséged. Helyet kell csinálnod az újnak. (forrás)

Megfontolásra

" ... Gondolj bele: kinek az érdeke az egészséged, a karcsúságod, hogy kevesebbet egyél és mégis jól lakj és ne kívánj meg 20 perc után valamit? A gyógyszertárnak? Akik abból élnek meg, hogy beteg vagy? Az orvos? Aki abból él, hogy beteg vagy és gyógyszereket ad el neked, mindenféle kivizsgálásokat ad, hogy kiműti a táplálkozás által kialakult gyulladásokat? Az élelmiszeripar? Aki abból él, hogy minél több ételt adjon el neked, hogy a terméke befalása után újat akarj? Láttál te már kekszet pl. ötcsomagos kiszerelésben? Gondolj bele, hogy pont a húsok, olajos magvak a legdrágább árucikkek. Véletlen egybeesés lenne? Mert szerintem nem. A szépségipar? Aki abból húz hasznot, ha kövér vagy és mindenféle fogyasztó vackot ad el neked, abból él, ha csúnya a hajad, és a kipattanásosodsz? Senkinek sem érdeke, hogy szép és egészséges legyél. Egyedül vagy ebben a nagyvilágban. Egyedül a te döntésed, hogy mit teszel a testeddel, hogy mit hiszel el. Én egy 20 éves lány vagyok és kellett hozzá egy bőrdaganat, egy koromfekete, duzzadó, gyulladt anyajegy, hogy rájöjjek, hogy valami nagyon nem kóser ebben a rendszerben ... "

Teljes cikk itt.
Facebook oldal: Boszorkánykonyha

Motiváció és bölcs

Reggeles, megjegyzéses

Egy tegnapi megjegyzés kapcsán írom le a következőket.

Ami velem történik, az nem egy két-három szereplős történet. Nem egy egyszerű A együtt él B-vel, akit megcsal C-vel, ezért most B szenved sztori. Ennél sokkal több a szereplő, akik közül mind egytől egyig szenved. (Kivéve néhány régi szereplőt, akiknek sikerült kilépniük ebből a "bűvkörből".) A is. Ahol az összes szereplő egy csapásra rájön, hogy hibázott, így a sok szereplőtől, a sok helyszíntől, a hirtelen sok történéstől az eddig kimerevített film egyik pillanatról a másikra egy nyüzsgő, tevékeny mozgó kép lesz. Egy olyan mozi, amelyben a történet szálai a múlt felé futnak, és eddig úgy néz ki, egyetlen gyújtópontban egyesülnek, ami valamilyen módon A-val kapcsolatos. És nem másfél-két, hanem minimum negyven évre nyúlik vissza. És ami gyűrűzhetett volna tovább, ha Szent Iván napján nem kapok egy levelet C-től (amiért örökre hálás leszek), amiben nagyon röviden és velősen felvázolta, hogy a megérzéseimnek bizony konkrét alapja van.

Említettem egy korábbi bejegyzésben, hogy A másik Föld című filmmel hasonlatos ez az egész. Bizony nem is annyira B-ről és C-ről meg a többiekről, hanem A-ról szól az egész. Akit most "a sátán a belein keresztül kifordít", aki sok embernek fájdalmat okozott már, de aki elindult a másik Földre, hogy megtudja, mi is történt valójában. Vagy hogy egy maibb film példával éljek: A holnap határa Tomjaként kapott egyetlen egy lövést, hogy újra kezdhesse. (Tudom: ez így túl kusza, de egyelőre ez az egész helyzet is ilyen. Ha vége lesz, megírom az egészet. Lesz olyan jó, mint a két film, amiket említettem.)

Kedves megjegyzést író, egyébként maximálisan igazad van: mindig kettőn áll a vásár. Ha személyesen is ismernél, tudnád, hogy bármi történik is az életemben, az első dolog, hogy végiggondolom: mit/hol rontottam el. Mindegy, hogy ez a munkával vagy a magánélettel kapcsolatos. Átgondolom, mi az, amit rosszul láthatok, amit nem vehettem észre, amit tenni lehetne, kitől/hogyan lehetne véleményt, segítséget kérni, hogy jobb legyen, hogy más legyen. A jelen esetemben is megtettem. És -mivel évtizedes gyakorlatom van a dologban- nagyon hamar sikerült is tisztán meglátnom, mik azok a dolgok, amiken változtatnom kell. Hallgatnom kell a megérzéseimre. Lazábban kell vennem az életet. Nem szabad alárendelnem magam másnak. Nem kell állandóan megfelelnem. Pontosan tudnom kell, mit akarok. Ki kell állnom önmagamért. Nem szabad "túl jónak" lennem csak azért, hogy nyugi legyen: fel kell vállalnom a vélemény-ütköztetéseket. Őszintébbnek kell lennem magamhoz. És még sorolhatnám. Sok most említett dologban már rengeteget fejlődtem önmagamhoz képest, de van még feladat bőven.

Nagy szerencsém van abból a szempontból, hogy eddig sem egy elkényeztetett hercegnőként éltem egy rózsaszín vattacukor felhő csillámló, édes kellős közepében, hanem sok nagyon kemény dolog történt már az életemben. Szerencsés vagyok, mert ezeket mind egytől egyik sikerült szinte segítség nélkül áthidalnom, így volt alkalmam kicsit jobban megismernem önmagam és bizonyos "túlélési stratégiákat" kidolgoznom. Ezért tűnhetek erősnek. Ami tény: makacs egy nőszemély vagyok, ez is sokat tud segíteni abban, ha van egy célom. A mostani elsődleges célom: összeszedni magam és fedelet szervezni a fejem fölé, talajt a lábam alá. Aki ismer, tudja, hogy meg tudom csinálni. Én is tudom. És meg is csinálom.

(Minden egyes megjegyzésnek örülök, amit a blogra írtok. Sokat tanultam Tőletek belőlük eddig is. Köszönöm!)