Hétfő

Reggeli mocorgó: Freeletics/Iris. 
Kicsit felturbóztam: mind az öt kör elején és végén is megvolt az 1 km. Így megvan újabb 10 km. 

A Freeletics 15 hetes ingyenes programját egyszer végigcsináltam. Ez nem egy egyszerű edzés, bár ránézésre néha annak látszik. Keményen ott kell lenni fejben, szerintem elsősorban a mentális állóképességet fejleszti. Ma az Iris-t azért választottam belőle, mert van benne futás, és mert ez az egyik kedvencem. Nem bántam meg, bár az 5. körnél már tényleg kivittek a climbers-ek a komfortzónámon kívülre...

A hétvége után valahogy nem akaródzott visszazökkennem a hagyományos hétköznapba. Sejtettem előre, így a bulira sütött sonkás izéből hagytam itthon magamnak, azt vittem ma munkába ebédre. Tökéletes volt egyébként.

R: 2 vajas-paprikás kenyér, keto kávé

E: sonkás izé

V: sült darált hús

A heti kajatervet ma felskicceltem, a mozgás tervet is, bedobozoltam a holnapi ebédemet. És most igyekszem a mosogatás hegyre úgy tekinteni, mint áldásra, hiszen azt jelenti, hogy van mit ennem, van miből és miben főznöm... 😏

Ma véletlenül a futócipőmben mentem dolgozni... 😃 Egyébként nagyon kényelmes utcai viseletként is.

Egy év

-  41 év -  felszolgáló -  690 lefutott km - 63kg - rendszertelen edzés - iszonyatosan rendszertelen és nagyon kevés étkezés - munka több műszakban - kevés, rendszertelen alvás

-  42 év -  tanár -  940 lefutott km - 61kg - heti minimum 3 edzés - rendszeres étkezés - munka meghatározott munkarendben - megfelelő, rendszeres alvás

Folytathatnám a táblázat kitöltését, de azok a dolgok (kor, súly) nem is fontosak. Nem tudom, mi jön le a képről, nekem az, hogy külalakra szinte semmit nem változtam (a gyopárosi hétvégén azt mondták: átalakultam), viszont a friss kép pontosan olyan, ahogy manapság érzem magam. Nem pózoltam, nem magyaráztam közben szabadkozva, nem támasztottam semmit, nem kapaszkodtam semmibe; nincs rajtam a lebernyegem, nem takargatom magam. A hajam nincs tökéletesen egyenesre vasalva, sőt a fotó készülte előtt se igazítottam meg. És nincs frissen festve, tavaly még iszonyú hiú voltam arra, ha látszott egy kis lenövés és látszott, hogy őszülök. Ma már nem festem nyakra-főre a hajam, nem zavar, hogy alakítani akartam rajta és rendesen belevágtam, őszülök, igen, aztán akkor mi van? Nem vagyok kifestve. Csak állok ott, nyugodtan, örülve a hétvégének, a jó társaságnak, hogy kint lehetek, hogy mesések a fények. Egy év alatt önmagamat nézve a legnagyobb lépés, hogy kezdem felismerni, mely dolgok fontosak, melyikek mellékesek. Ami nem lényeges, azt nem hagyom hatni a saját életemre. Így aztán egy kellemes "alap belső nyugalom" az, ami meghatározza a napjaimat. És azon igyekszem, hogy főleg külső tényezők ebből ne billentsenek ki. 

folyt.köv.