Most már kezd számomra vicc(ess)é válni az elektronikus naplómban a napok számozgatása meg a heti eredmények írogatása. 😀Mert a napok így is-úgy is telnek, úgy konkrét eredmények meg nincsenek. 😁 Mármint kilóban. (Ezt múltkor is írtam: igazándiból nekem -szerintem- kilóra nem kellene fogynom, a 62-vel nagyon jól érzi magát a szervezetem.) De hát kinek mit jelent az eredmény? Nekem például azt is, hogy a régi ruhám a mai napig jó rám. Ez:
Ehhez az állapothoz képest vagyok ma plötyibb, konkrétan ennek a plötyiségnek a megszüntetésén munkálkodom. De nem görcsösen, nem mindenáron.
Ami sokszor átfut az agyamon: nagyon jó lenne, ha ehetnék hagyományosan. Ha nem lenne önmagam elleni merénylet, ha megeszek csak egy marék nokedlit néha, ha nem lenne a csokitól hasmarsom, ha nem puffadnék fel gyomorgörccsel egy kis darab sütitől, ha megehetnék néha egy banánt úgy, hogy nem betonozódik be a gyomromba és ül ott két napig, vagy egy almát anélkül, hogy rá tíz percre hangosan korogna a gyomrom. Ha néha ehetnék a suli menzán vagy beugorhatnék egy étterembe egyet menüzni. Következmények nélkül. Hogy ne kelljen MINDIG főznöm, MINDIG dobozolnom. Sok dolog van, amit még a paleoban vagy ketoban is lehet enni, de a szervezetem azt mondja rá: na neee. Ritkán bevállalok ezt-azt, de ilyenkor már előre tudom a következményeket is. Nincs orvosi papírom arról, hogy nem bírom a tejes-lisztes dolgokat, de a szervezetem, a gyomrom, a beleim még egyszer sem kérték az igazolást: ha ilyesmit eszem, roppant hevesen tiltakoznak.
A 14. hét szerdától nagyon húzós volt, hétvégén buliban voltam. Azért haladtam 41 km-t, az évben eddig összesen 686 km-t.
A 13. hét eredménye ebben a bejegyzésben, az előzőek a linkelt bejegyzés végén.
A 14. hét szerdától nagyon húzós volt, hétvégén buliban voltam. Azért haladtam 41 km-t, az évben eddig összesen 686 km-t.
A 13. hét eredménye ebben a bejegyzésben, az előzőek a linkelt bejegyzés végén.
