Két hét táppénz után győztem az agyamat összeszedni a suliban. 🙂Jó érzés volt úgy visszamenni, hogy mindenki örült nekem. Szegény kolleganők főleg: mivel nem kaptak segítséget, ők ketten helyettesítettek engem két és fél hétig, ami azért durva.
Itthon is győzöm magam visszaállítani a munkás hétköznapokra: ha enni akarok, kénytelen vagyok főzni, időben kell aludni menni, ha nem mosogatórongyként szeretnék felkelni... Főztem, egyelőre két napra. A táppénzes fizetés miatt végképp nem engedhetem el magam, így totál egyszerű az étek (bár a tojás majdnem olyan drága már, mint a hús): tojáspörkölt. Ami a képen undorítóan néz ki, saját szemmel nem az, mennyei az illata és most nagyon finomra sikeredett. Hozzá korántsem ideálisan sült virsli. A legolcsóbb. És -mindet elolvastam- érdekes módon az egyik legrövidebb összetevős listája ennek volt. Két adag csokokrém van a kisebbik dobozban. Arra az esetre, ha megéheznék. Jobb, ha van nálam valami harapnivaló pluszban. A reggeli ma délután sütött kenyér lesz és keto kávé. Vacsorára a húspogácsa a hűtőben, majd este frissen kisütöm, bőven elég -kellemetlen-, hogy az ebédeket hidegen eszem munkanapokon (nálunk se tanári, se semmi, így mikro sincs, se tűzhely, no de ez nem a ragnarök).
A netezést is csökkentenem kell, van mit ténykedni a "való világban".
Megyek is, előkészítem a hálószobát iglunak. 😀
