Advent harmadik vasárnapja van. A gyertyákat csak este gyújtottam meg itthon, amikor hét után hazaértem.
Mert ma is munka volt, adventi vásár, ahol a sulinak is van mindig bódéja.
A mosoly mögött iszonyatos fáradtság és lefagyott lábak... A bokáig érő kabi jól vizsgázott, tényleg csak a lábujjaim fáztak (de azok nagyon).
Anyu is jött, még nem volt itt adventi vásározni. Nagyon hangulatos egyébként, sok-sok házi süti, tea és forralt bor, fasírt-vacsora, az udvaron lobogó tűz...
Ma is iszok egy neocitránt, az előző két esti jót tett. Lenne mit tenni itthon még, de holnaptól újra munka, megint kemény hét lesz (holnap pl. nyílt nap a leendő elsősöknek és szüleiknek, nekem az összevont 1.-4. osztállyal németen), és ennek sosincs vége. Bár lehet, hogy mégis. Mert ha még egy nap olyan sulinap lesz, mint a pénteki volt, amire a bolondokháza már naggyon lájtos kifejezés, akkor egészség- és idegrendszermegóvási elővigyázatosságból felmondok...
