*** Az életünk szempontjából nem számít az, hogy mi lett volna ha.
Egyedül az számít, hogy te magad vagy a felelős a testedért és a lelkedért.
Ez a kettő pedig nem él meg egymás nélkül.
Vigyázz rájuk! És ne csak akkor, ha már baj van. ***
Szentesi Éva
Felkelés, házimunka, reggeli nyolc körül.
Átjött M., aztán ment is, mert állásinterjúra kellett mennem Bátaszékre délre, egy kürtöskalács sütőnél jártam. (Éreztem én, hogy valamennyit tankolnom kell, így oda- és csisszre hazaértem.)
Minden állást megpályázok, takarítóit, irodai munkát, csoportvezetőit, árufeltöltőit (...) és mindenkinek szólok, ha hall valamit, jelezze, ismerősön keresztül sokkal több infót tud szerezni az ember.
Még egykor sem voltam éhes, de tudtam, hogy hosszabb futásra megyek, így ettem egy marék mogyorót. Víz, zsepi, telefon, füles, indulás.
Mesés futóidő volt (nekem): 14 fok, szemerkélő eső, ideális alkalom arra, hogy leteszteljem, hány km-re van Nagynyárád a földúton.
Nem ment jól a futás. A tüdőm azt mondta, neki ma pihennie kell. Persze, nyirkos időben mindig ez van, de ismerem, és tudtam, hogy attól, hogy asztmás, még nagyon jól működik, csak egy kis idő kell neki. Pár km alatt kikrehácsoltam magam, onnan nem volt gond a levegővel. Ekkor a bal belső combom felső része kezdte. Nyűgös lett és azt mondta, álljak meg és üljek le azonnal. Megálltam (nem futottam, hanem gyalogoltam), beszéltem vele. Megsimogattam és megkértem, próbálja meg. Segítek neki, visszaveszek a tempóból. És ha tényleg nem akarja, jelezze. Morcoskodott még kicsit, aztán ő is élvezte a dolgot. A jobb bokámmal is lejátszottam ezt. A hetedik km után nem volt semmi gond.
Nagyon közel voltam már Nagynyárádhoz. Van ott egy patak, a partján erdősáv. Odaértem. Elhagyom az erdősávot, egyszer csak ott áll velem szemben egy szarvas, mögötte még öt-hat. Stop. Állok a szarvassal szemben. Tudtam én, hogy böhöm nagy (és gyönyörű) állat, de azt nem, hogy akkora, mint egy tank! Nézünk egymás szemébe. Pár másodperc alatt annyi futott át az agyamon: "Oké, akkor most játsszuk azt, hogy én itt se vagyok". Sarkon fordultam és futásnak eredtem vissza, Mohács irányába, az erdősáv jótékony takarásában. Fogalmam nincs, hogy viselkednek a szarvasok, ha emberrel találkoznak. Nem tudom, mi lett volna, ha Nyárád irányában tovább indulok. Lehet, hogy semmi, de olyan motivációt kaptam a hazaszaladáshoz, hogy szerintem olyan időt futottam, mint még soha...
Amint hazaértem, bejelentkezett L. és jött is. És ment is.
Vacsora, avagy késői ebéd.
Aztán luxuskodtam kicsit: beleültem egy (fél) kád meleg vízbe. A terepen való futás egyik hátránya, hogy az ember úgy néz ki utána, hogy egy varacskos disznó is megirigyelné. Úgyhogy áztattam, aztán alaposan lecsutakoltam magam. A hajmosásra nem vitt rá a lélek, holnap meglesz az is.
R: 2 vajas-sós-paprikás kenyér, keto kávé
Futás előtt: marék mogyoró
V: sült csirke, rántotta pirított karfiollal, zöldség
Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha
