Komolyan nem értem. Mintha beültettek volna egy időgépbe és kilőttek volna. Fénysebességgel. Rohan az idő. Belekerültem valami spirálba, magával ragadott és nem enged. Elvileg 24 órám van egy napban, mint bárki másnak. De nemrég keltem fel és már este fél nyolc. És én csak sürgök, csak forgok, jövök, megyek, intézek, az idő meg huss! - tovaröppen...
Minden tervezett dolog kész, a kajafőzés is előre, sőt még egy sétát is beiktattam pluszban, tele volt a fejem, ki kellett szellőztetnem.
Az edzés nagyon jó volt kora reggel. Nagyon korán kellett kelnem, hogy nyitásra a teremben legyek. Sok volt a dolog mára, később nem fért volna bele a napba. Előnye is van: jó darabig csak az enyém volt a terem, és mivel reggel megcsináltam, biztos lehettem benne, hogy nem fog elmaradni az edzés. Azt hittem a torna végén, hogy csak fáradt vagyok: a gépes gyakorlatok után alig tudtam felvánszorogni a futópadra. Amikor onnan átmentem a biciklire, akkor már meglehetősen lelassult és darabos volt a mozgásom: a lábujjaimtól a fenekemig mindenemben izomlázam volt. :) A hab a tornán a hazavánszorgás után az volt, amikor hálát adtam az égnek, hogy csak az 1. emeleten lakom, mert a harmadikra sem bírtam volna szerintem fellépcsőzni. 😄
Vannak dolgok, amikhez értek, ezeket megcsinálom.
Vannak dolgok, amikhez értek, csak nem vagyok benne biztos, hogy jól csinálom. Ezeket elvállalom, sokat kérdezek, segítséget kérek, és aztán megcsinálom.
Vannak dolgok, amikhez nem értek, de van a témának közös pontja az életemmel, érdeklődési körömmel. Itt előre szólok, hogy csak "mentorral" vállalom, aztán beleugrok, általában sikerül megtanulnom és meg tudom csinálni.
És vannak dolgok, amikről halvány lila szellentésem sincs, amik számomra egy ógörög írásos lelet kínai fordításai is lehetnének, olyan mértékben nem értek hozzá, ráadásul semmi köze sem az életemhez, sem a mentalitásomhoz, sem az értelmi képességeimhez. Régebben elvállaltam ilyeneket, előre jelezve, hogy csúfos lesz a vége. Az is lett. Ma pedig úgy döntöttem: amit most kaptam és ilyen (= tudom, hogy nem tudom megcsinálni), azt nem vállalom.
"Ha igazán hiszel a döntésedben, akkor merj önbizalommal cselekedni."
Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha
