Pikáns, vicces, de elsősorban modern. Lackfi János verseit imádják a mai iskolások, önként (!) tanulják meg kívülről. Például a Parabola címűt. És itt egy, az edzés témájában írt kis remek:
Lackfi János: Kondizás végén
Még nyögdel a testem a sok guggolástól,
Még gyöngyöz a víz is a hajlatokon,
De látod amott a neonszinü nyákot?
Ha vége van, én biza abból iszom.
Még ifju a combom a lábnapozástól,
S még dolgozik bennem a sok protein,
S bár festve a haj, s tininek sose látszom,
A húspiacon ma lehet valakim.
Még gyöngyöz a víz is a hajlatokon,
De látod amott a neonszinü nyákot?
Ha vége van, én biza abból iszom.
Még ifju a combom a lábnapozástól,
S még dolgozik bennem a sok protein,
S bár festve a haj, s tininek sose látszom,
A húspiacon ma lehet valakim.
Felvarrva a ránc, alapozva a bőröm...
Űlj, szépfiu, épp közelembe lazán!
Látom, szemed a kebelemre vetődött,
Feltöltve az arcom, a mellem, a szám!
Oh mondd: ha előbb megyek el kora reggel,
Majd rezzen-e szőrszál zord sziveden?
Vagy hopp, elenyészek a nőci-sereggel,
Már lám, csereáru a szívszerelem?
Űlj, szépfiu, épp közelembe lazán!
Látom, szemed a kebelemre vetődött,
Feltöltve az arcom, a mellem, a szám!
Oh mondd: ha előbb megyek el kora reggel,
Majd rezzen-e szőrszál zord sziveden?
Vagy hopp, elenyészek a nőci-sereggel,
Már lám, csereáru a szívszerelem?
Ha eldobod egykor a szemceruzámat,
Rajzolj legalább a tükörbe bajuszt,
Én látni fogom s röhögöm fura szádat,
A fekvenyomáskor eszembe ha jutsz.
Letörlöm az izzadságomat aztán,
És kihajítom a boxerod ám,
S majd ha remegve köszönsz is az utcán
Én semmibe pöckölöm arcod, apám!
Rajzolj legalább a tükörbe bajuszt,
Én látni fogom s röhögöm fura szádat,
A fekvenyomáskor eszembe ha jutsz.
Letörlöm az izzadságomat aztán,
És kihajítom a boxerod ám,
S majd ha remegve köszönsz is az utcán
Én semmibe pöckölöm arcod, apám!
kép és vers forrása itt
