Húgom Pestről indult busszal, én Mohácsról kocsival. Szekszárdtól együtt autóztunk anyuékhoz. Útközben megálltunk Zombán a Kávéműhelyben, bárki arra jár, nem szabad kihagyni.
Mondom a húgomnak: fél év alatt öt évet öregedtem. Szerinte nem, csak iszonyat fáradt-nyúzott vagyok.
Csajos nap Hőgyészen.
Évek:
46, 91, 68, 45.
A húgommal nagyon ritkán találkozom. Így, hogy az úton egy darabig kettesben voltunk, nem is emlékszem, mikor volt ilyen utoljára. Szerintem most akár egy hétig is tudtunk volna beszélgetni.
(A hasam nagyjából nyugton volt, nagyon hálás vagyok érte.)
Este volt kis külön program: először egy kis denevért próbáltam nagy sikongatások közepette megakadályozni, hogy a terasz ajtaján berepüljön a lakásba, majd egy hatalmas sáskát láttam a szúnyogháló tetején, és mivel a háló lyukas (elette az idő), házi módszerrel megreparáltam, hogy legalább nagy állat ne jöhessen be. Nyitva kell maradnia éjjelre az ajtónak, hadd hűljön a lakás.
Éjjeli külön program is volt: buli H-éknál a szemközti házban. Igaz, hogy kicsit nehezítette a hangzavar az elalvást, de örültem neki, hogy azért vannak emberek, akiknek van energiájuk élni is.
