Isteni volt pénteken a repülés. Igaz, hogy nehéz volt, mert le akartak csukódni a szemeim. Jó meleg is volt a gépen, duruzsoltak a turbinák, de fotózni akartam, nézelődni, OTT lenni. Aztán hazafelé a transzferen rendesen bealudtam, majdnem egészen hazáig húztam a lóbőrt.
Rettenetesen fáradt voltam. A kinti három hét kizsigerelt testileg is,lelkileg is. És mivel nem sikerült úgy ennem, ahogy szerettem volna, állandóan éhes voltam. Így a hétvégére azt terveztem, hogy nem tervezek, de sütit akarok enni, az biztos, sokat. Szombaton el is kezdtem. J. szülinapi puncs szelet tortájával nyitottam. Aztán kaptam kalácsot, bugyrot, tallért, mellé belefért egy brassói, egy Snickers is. Iszonyatosan fájt a gyomrom, de nem bírtam abbahagyni az evést. Jóllakottnak akartam érezni magam, érezni akartam, hogy tele a bendőm. Vasárnap J. bácsi szülinapja volt, isteni ebéd, aztán D. citromos sütije és K. néni mennyei csokis sütije. Ez volt a "megmentőm". Ugyanis ebben volt tejszín szerű hab. Amitől ugye hasmenésem lesz. Ettem hármat, K. néni csomagolt még kettőt, délután azt is megettem. Szó szerint degeszre ettem magam. Kegyetlenül rosszul voltam, de a hab dolgozni kezdett és este nagyrészt kiürültem.
Edzés reggel: futás-has intervall
Igyekszem pihenni, sokat aludni. Még nem merek autóba ülni (nem tudok figyelni), nehezemre esik a beszéd, a fogalmazás, még tolonganak bennem a kinti három hét eseményei. De ma este már összeraktam a jövő hét alapjait, felírtam az eszembe jutó fontos elintézendőket, megvan egy alap étkezési- és edzésterv. És ma már mozogtam reggel, ennek nagyon örülök. Jólesett, élveztem, igaz, hogy utána hulla fáradt lettem, de valahol (újra) el kell kezdeni. Mivel jelenleg megint nincs munkám, keresnem kell valamit. Kezd a fejemben körvonalazódni, mit nem akarok, ebből majd meglesz az is, mit akarok. A jövő hét eleje még a pihenésé nagyrészt, aztán elkezdek keresgélni.
