13 helyen voltam ma, tettem, vettem, intéztem, hoztam, vittem, beszereztem, pótoltam, változtattam, helyettesítettem, kérdeztem (...). Közben a hajam is "befestődött" végre (már majd' két centis lenövésem volt), anyu haját is megmostam, ajándékot adtam át, felcipeltem, kicipeltem, lecipeltem, indultam, parkoltam, továbbmentem, parkoltam (...). Abban, hogy ennyi helyen voltam, az volt a jó (amellett, hogy haladtam), hogy találkoztam rég látott ismerősökkel is és nagyon jó volt látni őket és váltani pár szót. De amire mindent letudtam, azt mondtam: én soha többé egyetlen boltba be nem teszem a lábam.
Reggelire a szokásos tökmagkrémes kenyér volt paradicsommal.
Ebédre anyu főzött nekem tojáslevest. (Isteni volt.) A vacsora is tojásleves volt. (Ezen el tudnék élni, pedig olyan 40 éves koromig utáltam.)
Hajszárítás közben lecseréltem a gyári háttérképet egy cukimukiságra. (Imádom a cicákat. :) )
Elég későn értem haza anyutól. Ki-, el-, fel-, lepakoltam, aztán fél kilenc után álltam neki a krumplisalátának...
És nem és nem, még mindig semmi, de semmi karácsonyi hangulatom. Valahogy nem akar jönni. Csak fáradt vagyok. Ahhoz képest, hogy tegnapra és mára azt terveztem, hogy pizsiben maradok és ki sem kelek az ágyból, rendesen nem volt egy perc nyugi sem. No de ez van.
Na megnézem, kihűlt-e a krumpli a teraszon, aztán uzsgyi tovább.
