Tavaly ilyenkor már 4. hónapja görcsöltem szinte szünet nélkül. Már megjártam az endokrinológust és a Da Vinci Klinikát is, ahol igazolták a diagnózisomat: endometriózis. Túl voltam az MR-en, ami szintén igazolta a feltevésemet, és ekkor már az orvosi diagnózist is. Tavaly októberig is sok minden történt, de az alap felállás az volt, hogy rosszul vagyok, fáj, görcsöl, nem hat a gyógyszer. Aztán októberben a műtéttel egy csapásra elmúltak a fájdalmak. Hat hét lábadozás után jött a c.ovid, az év végére abból is felépültem. Jól még nem voltam, de hát a teljes gyógyulás 6 hónap. Idén januárban kezdtem el dolgozni. Ezzel párhuzamosan folyamatos volt a csomagolás, pakolás, most nem műanyag, hanem karton dobozokba dobozoltam. Ez a január iszonyatosan fárasztó volt: a -nem kevés- munka mellett szinte minden nap pakolni, emelni, hozni, vinni. Őszintén: nagyon elfáradtam. De holnap pont lesz a sztori végén: még ki kell takarítani az albérletet, a maradék takarítós cuccot elhozni és átadhatom a kulcsot. Szerintem a február rámegy a berendezkedésre, de azzal nem kell sietni.
És hát mit csinálok az új konyhában? Nem, nem pakolok, pedig bőven van mit, hanem tervezem a menüt a következő 4 napra. Letusolok, aztán megyek is vízszintbe, muszáj pihenni, holnap is hosszú nap lesz.
